Ez a hely egy olyan blog szerű tünemény, ami rólam íródott, de egy kicsit talán rólad is szól, hisz arról írok, ami engem érdekel, ami leköt, amit szeretek, de ki tudja, nem lehet, hogy esetleg te is ugyan azokat szereted, téged is ugyan azok a dolgok érdekelnek, mint engem?! :) Ezt csak akkor tudhatod meg, ha figyelemmel követsz! ;)
"Az erotika nem más, mint a valódi én kiterjedése, megnyilvánulása, kendőzetlenül...."
El se hiszem, de megérkeztem a beígért új iromány első részletével. Nem egy túl hosszú valami lett, de talán valamennyire már bemutatja, hogy most milyen vonalat akarok megfogni. :)
Ha van itt még valaki, aki olvasta a régi történeteimet, az minden bizonnyal tudja, hogy mindig törekedtem arra, hogy inkább a romantikus oldalát fogjam meg egy történetnek, az erotikus helyett. Nem akartam túl nyílt és szókimondó lenni, de mivel azóta kellőképpen változtam és értem, úgy gondolom, hogy nem árt egy „kis” változás. Már az új oldalkinézeten is láthatjátok, hogy erotikus tartalom, titokzatos külső, buja vágyakkal. :) Most egy ilyen történetet szeretnék elindítani, amibe próbálok nem pornó jeleneteket rakni, csak éppen addig elmenni, hogy az olvasó érdeklődését felkeltse, és talán beindítja. ;) Szívesen fogadok véleményeket, vagy bármi tanácsot most és a későbbiekben is. Jó olvasást az első részlethez! :) :*
Az a nap se volt más, mint a többi. Hét órakor kivilágosodott, kellemes szellő fújdogált és az emberek elindultak az iskolába, munkába, vagy éppen vásárolni, sétálni. Hallottam, de nem láttam őket, mégis tudtam ezt…
Egy száll bugyiba álldogáltam az ágyam mellett, tekintetem az ágyamba fekvő idegenre szegezve. Sötét barna haja kócosan hevert, hosszú, fekete szempillái pedig nyugodt és mély alvásról tanúskodtak. Vajon mikor fog magához térni? Mikor fogja ő is megkérdezni, hogy ki vagyok, hogy hívnak? Mikor mutatkozhatok be neki és búcsúzhatok el tőle, egy valószínűleg kemény és hosszú éjszaka után. Hisz az ágyamba fekvő idegen hátát karmolás nyomok díszítik a megannyi tetoválás mellett, az én fenekem pedig ég az erős férfi érintéstől. Mégis mit művelhettünk? Hogyan történhetett meg ez megint? És vajon mikor unom már meg?! Túl egyszerű lenne tudni mindenre a választ…
Addig minden tiszta, hogy este kibuktam, és beugrottam a Jatteba, egyetlen koktélt meginni. Tudom, több lett belőle, beszélgettem, ismerősökkel találkoztam, eltöltöttem az időt és eltereltem a gondolataimat… Természetesen a leghülyébb módszerrel a földkerekségen, ismét. És most itt van nálam egy idegen férfi, minden bizonnyal teljes meztelenségében. Ismét.
Nyár van, a város már korán reggel turistáktól zeng, akik kikapcsolódni, pihenni és a tengerben fürdeni jöttek. Kitudja, lehet ő is egy közülük, és ha szerencsém van, hamarosan lelép a városból, és ismét csak egy hiba folt marad a tökéletesen tökéletlen életemben. És egyszer csak kinyílt az a barna szempár, ami még egy pillanattal ezelőtt mélyen aludt. Csak nézett rám, álmos, ragyogó tekintetekkel, fél mosollyal az arcán.
- Szia – ejtette ki a szavakat rekedt hangon. – Hogy vagy?
- Szia. Jól kéne lennem, azt hiszem – mosolyodom el.
- Emlékszel bármire is, szépség?
- Az estém kezdetére – nyögöm ki, mire látszik rajta a meglepődés és a felismerés, hogy szinte teljesen meztelenül állok előtte.
- Rám egyáltalán nem?
- Nem igazán.
- Akkor hát…- tápászkodik fel az ágyból óvatosan, teljesen meztelenül. – Ryan vagyok. Örülök, drága Bella. – és ahogy a szavak elhagyják a száját egy csókot ad a számra, gyengéden, mégis magabiztosan. – Gondolom, nem kell elmondanom mi történt.
- Talán kibírom az információ nélkül is – vágok grimaszt és felkapom a földre dobott fekete ruhám. – Viszont, ha nem haragszol folytatnám tovább az életem.
- Ennyi? – emeli rám a szemöldökét, de már nyúl is a ruháiért. A boxer, nadrág, póló és pulóver szépen lassan, sorba kerül rá, eltüntetve széttetovált, izmos felsőtestét, és a reggeli erekciónak köszönhető szinte még kemény farkát. – Remélem nem gyakori ez a megdugatom magam idegenekkel, és utána elzavarom őket dolog.
- Nyugi, nem te vagy az első…
- Gratulálok, de azért minden esetre, itt van egy névjegy, ha esetleg lenne kedved megismételni… vagyis megtapasztalni az elmúlt éjszakát, akkor keress meg! Jó legyél – és ezzel a kósza záró szóval hátat fordított és kisétált a társasházi lakásom ajtaján, faképnél hagyva engem a gondolataimmal.
Ez meg mégis… mit gondol? Kezemben a névjeggyel meredek a papírra és tanulmányozom a betűket. Ryan Hamilton, az LRT ügyvezető igazgatója. Vagyis egy nagyképű, felfújt pénzeszsák, ezt nem hiszem el, ilyen szerencsém is csak nekem lehet.
Tehát, az a bizonyos könyvajánló. :) Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon mennyire lesz itt bárkinek is szimpatikus ez a könyv, hisz nem feltétlenül a megfelelő korosztály olvassa az oldalt. :) Szerintem… de belevágok, mert meg Kell írnom. :)
Biztosan sokan láttátok manapság a metrókon, buszokon, villamosokon, héveken, vonatokon, trolikon vagy simán csak az utcákon ugyan azt a könyvborítót különböző emberek kezében. Lakatos Levente legújabb alkotása hihetetlen sikert aratott, és november óta még mindig arat. :) A borító egy egyszerű kis felirat „Aktus”, szép lilás színnel és egy meztelen nővel, aki alig látszik, szinte kivehetetlen, mégis sejtető és a könyv olvasása után számomra tökéletesen átadja a hangulatot. :)
Ez egy erotikus thriller, csodálatos, meghökkentő csavarokkal, nehéz pillanatokat okozó jelenetekkel és nagyon változatos karakterekkel. Az ember a négy-öt főszereplő közül simán magára ismerhet legalább az egyikben. Fenyves Laura, a vad nyomozónő, aki férfiakat megszégyenítve küzd és emellett pedig csábosan eszes is. ;) Szentesy Róbert a sármos szívsebész, aki pénzzel, bevállalósággal, kedvességgel és férfiassággal hódít. Dr. Lengyel Dávid, aki titokzatossággal és szép pofival… Erős Anton aki macsó, rosszfiús külsejével minden nőt elcsábít, Hajnal Annaróza az ártatlan, bájos lány, akinek sikerült megszelídíteni a rosszfiút és Székely Richárd, aki titokzatos, bizonytalan, mégis megragad. :)
Ők a főszereplők, két külön szálon futva, a legvégén mégis egy teljes egésszé forrnak. Hihetetlen történetvezetés, ahogy megismerjük egy pár hétköznapjait, akik hihetetlenül szerelmesek, mégis elbizonytalanítja őket egy harmadik fél… Emellett pedig elindul egy krimi rész, érdekes szerelmi szállakkal. Ezeket Lakatos Levente egy „csipetnyi” erotikával, szexualitással fűszerezte, érdekes jelenetekkel, amik a bevállalósabb olvasókat kipróbálásra késztetik.
Kiknek ajánlom: akik szeretik az izgalmat, az erotikát, a szép karaktereket, a tanulságos könyveket és egy jó időtöltést keresnek, csekély 900 oldalban. :)
Kiknek nem ajánlom: akik nem szeretik a romantikus történeteket és eléggé erősen kiemelve, akik nem szeretnek olvasni a szexualitásról. :)
Remélem kedvet hoztam a könyvhöz és esetleg, ha elolvastad, nyugodtan írj ide, kíváncsi vagyok, te mit gondolsz! :*
Sose gondoltam volna, de újra itt vagyok… Furcsa, hogy pont most, érettségi előtt állva, a legnagyobb felfordulásban, de egyre jobban érzem, hogy szükségem van az írásra, a blogolásra, vagyis az itteni jelenlétre. :) Másfél éve, hogy utoljára ezt tettem. :(
Eltűntem, elfoglalt voltam, kiborultam, boldog voltam, szakítottam, szerelmes lettem és most minden jó. :) A napokba pedig elkezdtem azon gondolkozni, hogy legkésőbb májusban, érettségi szünetben elkezdek újra írni, minden félét. :)
Első tervem egy könyv vélemény megosztása. :) Egy kicsit szétrágott könyv már, nagyon sok embert láttam ezzel, de talán még lesz valaki, akit ráveszek az elolvasására, vagy pont, hogy lebeszélem róla… :P Addig is jók legyetek, majd jelentkezem! :*
Nem tudom, hogy mennyire szívesen olvastok itt véleményeket könyvekről, filmekről, sorozatokról, de megint egy kis „kritikát” hoztam, de most egy nagyon jó sorozatról. :)
Kb. a múlt héten ajánlotta barátom, hogy nézzek belőle pár részt, mert nagyon jó. :) Nem tudom, nektek mennyit mond az a cím, hogy Így jártam anyátokkal, vagy How I met your mother :) Biztosan sokan ismeritek, mert a Comedy Central eléggé rendesen hirdeti több csatornán is, meg sokan is szeretik, meg már régóta fut. :) 8 évados kis csodaság, és hihetetlenül jó. :)
Valami érdekes módon ez egy olyan sorozat, amit egyszerre a vígjátékot kedvelő férfi, és a romantikát kedvelő nő is élvezhet. :) Hiszen itt van élő példának a barátom, ő nem rajong a romantikáért, viszont szereti a vígjátékot, és ez a kedvenc sorozata. :) Én pedig szeretem mind a kettőt, és ezt is nagyon. :)
Sok-sok rész, de csupán 22 perces egy rész, szóval gyorsan megnézhető, mégis élvezhető, nagyon, de nagyon. :) Izgalmas, fordulatos, vicces, romantikus, és néha eléri, hogy az ember a saját fejét csapkodja azért, mert a karakterek olyan idióták. :D
Van benne egy szerelmes pár, Marshall és Lily. :) Egy srác, aki talán a fő-főszereplő, Tedd, neki a haverja, aki nekem a személyes kedvencem Barney, mert hihetetlen egy figura, és ott van még Robin, aki szintén eléggé erős karakter. :)
Szerintem kellőképpen megtalálhatja benne mindenki a kedvelt dolgot, mert minden van benne. :) Romantikus srác, a 21. századbeli csaj mágnes, aki imádja, hogy független, a szerelmes pár és az erőset játszó nő. :) És ez így a jó, mert mindenki magára ismerhet a szereplőkben, és ez által figyelheti, és tanulhat a hibáikból, hisz akármennyire is vicces, a részeknek, az összesnek van valami mondanivalója, tanulsága. :)
A szerelem sose lehet felhőtlen, mindig van valami probléma, de minden megoldható, csak akarni kell. :) Mindenki számára van egy igazi. :) Akármennyire erős vagy, egyszer neked is szükséged lesz valakire, aki melletted áll, egyszer te is szerelmes leszel. :) Nem biztos, hogy az igazi az első szerelmed, és az se biztos, hogy ez igaz. :)
Én talán ezeket tanultam meg ebből a sorozatból, vagyis az első évadjából, hisz én még csak azt láttam, de odáig vagyok érte. :) Mindenkinek csak ajánlani bírom, nézzétek, élvezzétek, nevessetek rajta, izguljatok és örüljetek, értékeljétek át általa az életeteket! ;) :*
Először furcsa volt belegondolni, hogy miről is akarok írni. :) Amikor eldöntöttem a témát, hírtelen több féle-fajta érzés fogott el, de akkor is leírom, végül itt van, kikerült. ;)
Nem tudom, hogy mennyire ismeritek itt a Szepesi Niki könyveket. Szepesi az a régi olimpikon úszólány, akinek Szepi volt a beceneve, és a két könyvében eléggé szépen leírja az orgiáit, amiket az olimpiákon, bajnokságokon, vagy szabadidejében leművelt. :)
Sok mindenkit felháborított a könyv, én talán azért is álltam neki elolvasni, mert kíváncsi voltam, mert ha már egy történet, egy könyv, érzéseket vált ki valakiből, az biztos nem lehet olyan rossz, hát igazam lett. ;)
Ezzel a kritikaszerű kis valamivel lehet, hogy felvállalom azt, hogy sokan majd mondják, hogy nem vagyok normális, de nem érdekel, mert én így gondolom. :) Szóval, engem megfogott Szepesi Niki – Én, a szexmániás könyve, mert van benne valami egyedi. Oké, azóta már azt is beszélik, hogy lehet, hogy nem is ő írta a könyvet, csak a sztori az övé, és mégis ő kapja a pénzt, és a hírnevet, de engem ez sose érdekelt. :) Amíg jól ír, szeretem olvasni, és leköt, addig tőlem bárki írhatja. ;) Úgyse fogom őt tisztelni, se megvetni, se követni a példáját, csak bizonyos szinten igazat szeretnék neki adni.
Rengetegszer emlegeti a facebook generációt, ami a mostani fiatalság, aminek én is tagja vagyok, szóval eléggé jól tudom, hogy miről, kikről is van szó, és szerintem szinte az összes ember, aki ide téved, ebbe a korosztályba tartozik bele. ;) Szóval, ez a generáció manapság már a bulizósból, a flörtből, a szexből, és az ívásból, állatkodásból „értelmesedik”, és persze én ebbe nem szólok bele, csak most komolyan, azért szidunk egy Szepit, mert ő felmerte vállalni a dolgot, és mert róla írni, merte kiírni a véleményét, lehet, hogy kicsit néha furcsa, és merész módon, de megtette. Kicsit jobban megmutatta a dolgot, a problémát, és felhívta rá a figyelmet.
Hisz tényleg, a mai világban a hűség általában már csak egy szó, és, hogy az emberek ilyenek legyenek, az már kevésbé van meg, és persze ez az elcseszett társadalom miatt van így, vagy bármi miatt… nem tudni.
Továbbá, Szepesi Niki felhívja, leírja azt is, amiben nagyon sok pasi szenved, a méret gondok. Én nem fogom most is leírni részletesen, célzok rá, és remélhetőleg megérted. ;) Szóval sok srácnak probléma, hogy kicsi, vékony, vastag, vagy túl nagy, nem sokan elégedettek magukkal, pedig ez marhaság. Nem az a lényeg, hogy mekkora, hiszen ahány lány, annyi féle igény, de az az összes lánynak fontos, hogy hogyan használja az illető. Nem a méret, hanem a hozzáértés a lényeg. ;)
És hát igen, ez kicsit furcsa most így, de egyszerűen igaz, és kész. Szepi lehet, hogy nyersen fogalmaz, néhol túl erős példákkal, de az igazat írja le. Azt én se helyeslem amit művel, hiszen csupán a könyvben leírt élményeit is elég lenne összeszámolni, hogy hány, meg hány férfivel volt dolga, mert igen, túlzásba vitte, viszi, de hát ő ilyen, te olyan, viszont legalább hátha lett végre egy olyan könyve a 21. századnak, ami felhívja a problémára a figyelmet, és az emberek majd hátha javítani akarnak rajta. Ismétlen, hátha. ;)
Sziasztok! Ma összedobtam egy új kinézetet, ami szerintem roppant aranyosra sikeredett. ;) Egy kicsit leírja a mostani hangulatomat, meg szerintem a szinek miatt olyan őszies is, szóval pont jó. ;)
Remélem jól vagytok, jól telnek a napok, jók legyetek! ;)
Furcsa volt ma újra olvasni a régi bejegyzéseimet. Kicsit ráértem most, így este, és olvasgattam, kíváncsi voltam, hogy mikor voltam utoljára aktív ezen az oldalon, és hát meg kell, hogy állapítsam, utoljára a télen, és hát… sajnálom, csak ennyit mondhatok.
Egyszerűen csak „sikerült” megváltoznom, olyan irányban, amire valaki azt mondhatja, hogy pozitív, valaki azt, hogy negatív. Hisz komolyabb lettem, nem vagyok már naiv kislány, aki mindent elhisz mindenkinek, és nem vagyok olyan se, aki szenved mindig mindenen. :) Azóta már megváltoztam, jobban tudom, hogy mit akarok, vannak céljaim az életemmel, vonz az ismeretlen, a kíváncsiságom legyőzhetetlen, és persze már jobban leperegnek rólam a dolgok, kevésbé veszem a lelkemre a hülyeségeket. ;)
Ezt lehet a tapasztalat rovására írni, vagy arra, hogy egyszerűen csak már telik az idő, és egyre idősebb leszek, egyre jobban fel kéne már nőnöm, és ez így van rendjén. :) Higgyétek el, szerintem ez a változás a legjobb, ami történhetett velem egész életem során. ;)
Azóta, mióta utoljára írtam ide… nagyon is sok minden történt velem, amiről most nem tudok itt pár sorban beszámolni, csak röviden:
Márciusban lett egy barátom, S, aki eléggé lefoglalt, és nem akarom őt semmiért se okolni, de mivel mindig vele voltam, vele akartam lenni, ezért nem volt időm se a barátaimra, se a családomra, se erre a blogra. Ő valahogy úgy lefoglalt, és mellette még a tanulás.
Négy hónapig voltunk együtt S-sel, de utána rájöttem, hogy valami itt nem stimmel, mert nem normális, hogy mindent és mindenkit elhanyagolok egy srác miatt, meg amúgy is… Ő ő volt, én én voltam, kettő teljesen különb személy, akik az elején még azt hitték, hogy hasonló személyiségek. Később persze rá kellett jönnünk, hogy tűz és víz vagyunk, és ezért persze jöttek elő a problémák.
Végül júliusban vége is lett, de hála az égnek sikerült békében elválnunk, és tanultam sok mindent abból a kapcsolatból. Megtapasztaltam, hogy én igenis egy nagyon kritikus lány vagyok, aki sok mindenkiben keresi a hibákat, mert ez könnyít a lelkén. Megtanultam azt, hogy nem szabad fontossági sorrendet felépíteni, kb. egy szinten kell lennie a tanulásnak, a családnak, a barátoknak és a szerelemnek, nem szabad, hogy ezek közül akármelyik is fontosabb legyen a többinél.
Továbbá, rá kellett jönnöm, hogy semmi se olyan, amilyennek látszik. Szóval lehet bárki, bármennyire is szép és jó, egy idő után úgy is előjönnek neki a dolgai, amikre számítani kell. Jó, nem szabad úgy élni, hogy rettegsz attól, hogy mikor is jön elő, de számítani kell rá, és kész…
Sok mindent átéltem a fél év alatt, mióta leálltam az itteni írással, és persze van olyan, amire nagyon nem vagyok büszke, de az is én vagyok, a múltam egy része, de én tettem, és közöm van hozzá, és kész. Ezen nem tudok változtatni, de nem is akarok, mert ezek a hibák és tettek formáltak olyanná, amilyen most vagyok. ;)
Ez lehet, hogy így most túl hírtelen, és túl kemény egy lassan 17 éves lány szájából, de valahogy ez most kell, mint az összes ide írt írásom. Tudom, hogy már nem sokan olvashatjátok ezt az írást, mert ma is kb. 11 olvasóm volt, akik véletlenül tévedhettek ide, mert hát igen, leálltam, visszavonultam, és eltűntem. Viszont élek és virulok, boldog vagyok, mert szép az életem. :) És nekem ennyi talán éppen elég is. :)
Nem kell nekem sok a boldoguláshoz, csak a család, a barátaim, jó jegyek (mert most akadnak), és egy olyan személy, aki úgy fogad el, amilyen vagyok. :) Hiszen tudom, hogy néha elviselhetetlen vagyok, de igenis szeretem, ha valaki számára fontos vagyok, ha valaki gondol rám, ha valaki jól érzi magát velem, és ha valakivel tervezhetek, tervezhetem vele a holnapot, és az azután, mert ez így a szép, és ez így is kell, hogy legyen. ;)
Sziasztok! Már egy ideje megnyertem egy írói versenyt, amit a write-it.gportal.hu-n szerveztek, de mivel az oklevél most jutott nem is olyan régen hozzám, ezért kirakom. :))
Első helyezés, amit a Jóban, Rosszban című irományommal értem el. :) Nagyon boldog vagyok, köszönöm szépen! :$$
Sziasztok! Ma eszembe jutott, hogy kaptam kettő díjat is a közel múltban, és most szeretném őket kirakni. :$ Elnézést a késésért, de köszönöm szépen Camil-nak és Dasie-nek. :)
A szabályok ugyan azok mind a kettő díjnál, de mivel már eléggé sok ilyet tovább adtam, ezért úgy döntöttem, hogy csak válaszolgatok a kérdésekre, és nem adnám tovább senkinek. :) Ne haragudjatok, csak nem akarok senkit se őrületbe kergeti! :D
Dasie kérdései:
1.Szereted a post-iteket? „hogy miket? :D”
2.Tollal vagy ceruzával szeretsz jobban írni? „Írni inkább tollal, rajzolni pedig ceruzával.”
3.Szívesen szerepelnél egy klippben? „Nem igazán vonz ez a dolog. :) Inkább csak megtervezni terveznék meg egy klippet egy filmhez. ;)”
4.A moziban hol szeretsz ülni? „ahol te rendelsz helyet. :P”
5.Strandra mész inkább vagy választod a nyílt vízet? „Hangulattól függ, de inkább strand. :D”
6.Bikini,trikini vagy egyberészes fürdőruhákat szeretsz? „Bikini. :$”
7.Elgondolkodtál már azon hogyha nem abba a családba születsz, ahova igazából akkor milyen életed lenne? „Igen, szoktam ilyenen gondolkozni, de inkább hagyom. Mert hála az égnek ide születtem.”
8.Szoktál DIY dolgokat kipróbálni? „Nem igazán, mert nincs kézügyességem. ;)”
9.Kik a számodra a legfontosabbak? „A barátaim és a családom.”
10.Bántott már meg valaki annyira hogy örök, mély sebet ejtett benned? „Sajnos már igen. Azóta más az élet vitelem, és az emberekhez való viszonyulásom.”
11.Sikerült már valamelyik álmodat(persze csak ha volt) megvalósítani? „Hát, sikerült, elvileg. :) Mindig is fiú barátokat akartam, igaziakat, és eddig jól állok hozzá.”
Camil kérdései:
1. Mi az öt általad legkedveltebb manga/könyv? (ha nincs annyi, lehet kevesebb) „Hát, én Nicholas Sparks összes könyvét imádom.”
2. Kedvenc japán dal? „Yang Yoseob – I Remember :)”
3. Mi volt a legrosszabb animés élményed? „hűha. :D nem tudom.”
4. Milyen műfajú zenéket hallgatsz? „Pop, Rock, R&B”
5. Ha szoktál könyveket olvasni, mi tetszett a legjobban? „Nicholas Sparks minden mennyiségben. *-*”
6. Milyen nyelvet beszélnél szívesen? (a magyartól eltekintve) „angol és német perfekt jó lenne. :) Meg a japán nyelv tetszik még.”
7. Melyik anime/film/sorozat volt a legnagyobb hatással rád? „Hát, amit most utoljára néztem, a Blue Valentine eléggé elgondolkoztatott. Biztos volt már több is, de ez volt maradandó.”
8. Van-e olyan manga, amit szívesen látnál animeként, esetleg szeretnéd az anime folytatását? „Bokura Ga Ita *-*”
9. Tíz szó, ami először eszedbe jut japánról(?): „anime, manga, kultúra, Fuji, kimonó, cseresznye virág, fesztiválok, császárság, hal, szusi :D”
10. A TE életednek mi az értelme? „hűha, ez egy érdekes dolog. :) Talán az, hogy boldoggá tegyem az embereket és néha bosszúságot okozzak nekik. :D Túl unalmas lenne mindenki élete nélkülem. :P”
Szóval ime ez a néhány kérdés és válasz! :) Köszönöm őket még egyszer! :$
Az életben néha sok minden elgondolkoztatja az embert. Miért vannak érzelmek, ha azok állandóan változnak? Miért van szüksége az embernek párra, ha utána úgy is csak a vitatkozás és a nem szeretlek megy? Miért van az, hogy nem tudunk senkit se úgy elfogadni, amilyen? Egyszerűen annyira követhetetlen az egész, és értelmetlen…
Ez egy olyan kis iromány, amire szükségem van, hogy tudjak aludni. Ma néztem egy filmet, a Blue Valentine-t, és abban hangzott el a nagydolog, amit én is osztok: Miért hisz minden ember az érzelmeinek, miért hagyatkozik rájuk, ha azok folyton csak változnak? És ez annyira nyomorultul igaz…
Nekem az a legnagyobb hibám, hogy mindenkiben keresem a hibát, hisz senki se tökéletes, mégis, vannak olyan hibák, amik mellett igazán eltekinthetnék, de nem megy. Nekem találnom kell mindenkiben valami olyan hibát, amire tudom azt mondani, hogy azért nem vagyok belé szerelmes, mert… Ez lehet kancsalság, furcsa hang, pöszeség, testalkat, viselkedés, hobbi vagy akár rajongás, és ez kész röhej. Tudom, egyszerűen csak félek, hogy megint pofára esek, ezért olyan embereket hagyok magam mellett elsétálni, akivel akár boldog is lehetnék, de van neki egy picike hibája, és kész…
És ez annyira nevetséges. Mi értelme van? Szükségem van valakire, mert hiányzik, hogy valakihez hozzábújjak, mégse bírok senki felé se úgy fordulni, hogy tudom, hogy milyen, tudom, hogy nem tökéletes, én mégis elfogadom őt így. Akkor mégis mit akarok?
Talán ezért is értem meg a filmben elhangzott mondatot. Már nem egyszer kezdtem bele dologba azért, mert az érzéseim azt mondták, hogy ő hozzám való, és utána hírtelen kattant valami, találtam valami hibát és máris nem voltam szerelmes, nem éreztem semmit se az illető iránt, az érzéseim máris megváltoztak, se perc alatt…
Lehet, hogy csak nem tudom mi az igazi szerelem, mert hát tudom, alig múltak 16, és próbálok itt okosságokat mondani, nagy kérdéseket megválaszolni, de közbe meg semmit se tudok, értek, és ez így nem jó. Egyszerűen csak végre el akarok valakit fogadni úgy, ahogy van és kész, ennyi, téma lezárva…