5. r�sz: A bossz�

Heavent hihetetlen�l meglepte a dolog, szem�ld�ke is az egekbe sz�k�tt. Biztos volt abban, hogy nemhi�ba volt vele Adam olyan kedves, de sosem gondolta volna azt, hogy az�rt, mert szereti! Azt rem�lte, biztos csak a fi� j�hiszem�s�ge miatt van mindez; szerette volna, ha a l�nynak vannak bar�tai, �s ez�rt kezdett el vele kedvesen b�nni.

- Biztos vagy ebben, Sophie? M�rmint, nem lehet, hogy valaki v�letlen�l m�st vett ki a szavaib�l? – k�rdezte idegesen t�rdelve a kezeit.

- Biztos. Ezt nem lehet f�lre�rteni. B�r meglep�, hogy nem neked mondta el a dolgokat. Nem ilyennek ismertem… B�r, lehet, hogy csak a megfelel� pillanatra v�rt. Mondjuk, nem �rtem, mi�rt pont a k�nyvt�r az a szent hely, ahol lenni akar veled…

Mikor a l�ny megeml�tette a fiatal Lutz l�nynak a k�nyvt�rat, azonnal m�son kezdett agyalni: mi van akkor, ha a boszork�ny ez�ttal b�ntani fogja? Mi van akkor, ha b�r ott lesz Adam, de m�gis gondok lesznek?

R�gebben, mikor ilyen komoly gondolatok kavarogtak a fej�ben, mindig felh�vott valakit. Bar�tn�ket, bar�tokat, vagy �pp Ryant. Pillanatnyilag a telefonsz�mla miatt nemigen volt kedve ilyesmiket tenni, pedig nagyon sz�ks�ge lett volna arra, hogy valakivel megt�rgyalja ezeket.

Az is t�ny viszont, hogy el�gg� tartott att�l a gondolatt�l, hogy a boszork�r�l b�rkinek is mes�ljen a sulin k�v�l. Ak�r a sz�leinek, ak�r a r�gi bar�tainak mondan� ezt el, mind idi�t�nak titul�ln�k emiatt. Elv�gre kicsit furcsa, hogy eddig nem tal�lkozott egyik�k sem egy igazi boszork�nnyal. Biztosan idegbetegnek gondoln�k, �s elk�lden�k �t egy pszichol�gushoz – micsoda ir�nia, hogy az iskola „pszichol�gusa” pont a m�r eml�tett misztikus l�ny!

Miut�n a l�nyok �t�lt�ztek, bementek a tornacsarnokba. Egy viszonylag el�g r�gi hely volt, az iskola leg�regebb ter�lete. K�r�lbel�l 100-200 �ves lehetett, ett�l f�ggetlen�l a folyamatos �jj��p�t�sek miatt m�g mindig �gy �llt ott, ak�rha csak egy-k�t �ve �p�tett�k volna.

A testnevel� tan�r el�g gonosznak l�tszott. Heaven �pp a felm�r�sek k�zep�n ker�lt az iskol�ba, �gy teh�t mindent dupla akkora er�vel kellett megcsin�lnia, mint a t�bbieknek. Arr�l nem is besz�lve, hogy a tan�r �r bizony�ra katona volt r�gen – nem csak amiatt, hogy hihetetlen�l izmos volt, de a hangja is igen er�teljesnek bizonyult, ahogy a fiatal l�nyra ord�tozott, mikor valamit nem �ppen �gy csin�lt meg, ahogy azt � elv�rta.

A testnevel�s ut�n egy lyukas�ra k�vetkezett. Heaven ki is haszn�lta mindezt, elk�sz�nt a bar�tait�l majd kiment a teremb�l �s lement az iskola udvar�ra. Az egyik rejtett sarokban l�v� padra letelepedett �s fej�t a karj�ra helyezte. El�gg� lef�rasztotta m�r az is, hogy �j helyre k�lt�ztek, �j embereket kellett megismernie, r�ad�sul most k�zbe j�tt m�g ez a hirtelen „szerelem” is, no meg a boszork�ny.

Miut�n pihent egy kicsit, fel�lt a padon, �s megl�tta, hogy p�r m�terr�l Adam figyeli. A fi� nem t�nt t�l boldognak, s�t, sokkal ink�bb frusztr�lt volt.

- Mi a baj? – k�rdezte Heaven, mikor m�r egy-k�t perce csak sz�tlanul b�multak egym�sra. Adam v�lasz helyett ink�bb elford�totta a fej�t, de nem v�laszolt. Tov�bb akart �llni, de a l�ny hirtelen felpattant �s elkapta a karj�t. – Adam, mi t�rt�nt?

- Semmi, de k�rlek, most eressz el! – mondta, �s kics�sztatta a karj�t a l�ny szor�t�s�b�l, majd elindult vissza az iskola fel�. – Mellesleg, ne ideges�tsd magad ilyen bugyuta dolgokon. Az a boszork�ny nem fog b�ntani. Sokan nem gondolnak bele, de lehet, hogy igaz�b�l � egy j� ember…

- J� ember?! N�zd meg, mit tett velem? �s m�gis mi�rt? Mert meg szerettem volna n�zni valamit a k�nyvt�rban… - pufogott a l�ny, majd l�tva Adam arckifejez�s�t elfordult �s elindult a j�rdaszeg�nyen egyens�lyozva. – K�l�nben is… honnan ismered?

A fi� csendben figyelte, ahogy Heaven j�tszik �s szomorkodik, ak�r egy kisgyermek, mikor nem az t�rt�nik, amit � szeretne. Viccesnek �s m�r-m�r sz�nalmasnak tartotta a helyzetet, de nem sz�lt semmit. Figyelte tov�bb, pr�b�lt egy �sszer�, elegend� v�laszt kital�lni, de valahogy semmi sem jutott az esz�be, ami furcsa. Nem valami otthon�l�s t�pus, arr�l nem is besz�lve, hogy az �desanyja �ltal�ban mindig megv�rja, m�g haza�r – ami, l�ssuk be, olykor nem t�l kor�n t�rt�nik meg. Akkor mindig tudott mit kital�lni, gyakorta r�gt�nz�tt is valamit, hogy ne ker�lj�n bajba.

Csatt.

- Komolyan azt hiszed, hogy ezt elhiszem?! Ap�d hal�la �ta ilyen vagy… M�gis, mi�rt csin�lod ezt? Azt hiszed, hogy ez j� �gy? – ki�ltozott akkoriban az �desanyja. Persze ezekre a sz�vszaggat� sir�nkoz�sokra sosem tudott mit felelni, maximum annyit, hogy „Bocs�nat” majd azt k�vet�en felszaladni a szob�j�ba.

- Ami azt illeti, engem m�g sosem b�ntott. Vagyis… Igaz�b�l csak egyszer, de azt is meg�rdemeltem. Sz�val nem hiszem, hogy olyan rossz lenne, hogy mindenkit csak a semmi�rt b�ntetne meg…

Heaven �pp sz�lni akart, hogy � nem csin�lt semmi rosszat, mikor belegondolt abba, hogy val�j�ban tett � olyan dolgot, melyet nem biztos, hogy kellett volna. Ryannel b�nhatott volna sokkal kedvesebben, vagy legal�bb elmondhatta volna neki m�shogy is azt, hogy elk�lt�znek. Nem kellett volna �tvernie, nem kellett volna megcs�kolnia. Vagy ha m�gis megtette, h�t v�llalhatta volna a felel�ss�get az�rt, mert � k�s�bb beleszeretett.

- Adam… Azt mondtad, hogy elk�s�rn�l a k�nyvt�rba ma, ugye? – k�rdezte a l�ny, mire a fi� meglepetten b�lintott �s k�v�ncsian v�gigm�rte Heavent. – Mit sz�ln�l hozz�, ha most menn�nk? M�rmint, csak akkor, ha van id�d �s t�nyleg seg�ten�l…

- Fel�lem mehet�nk. – mondta, majd Heaven fel� ny�jtotta a kez�t, mire � megfogta �s elindultak a macskak�ves j�rd�n.

Heavent id�k�zben m�rhetetlen fesz�lts�g j�rta �t. �gy �rezte, nem gondolta v�gig ezt az eg�szet, �s b�r a hirtelen �tlett�l vez�relt dolgok olykor nem is annyira rosszak, de egy boszork�nyt megl�togatni egy olyan gondolattal, hogy vajon � t�nyleg az ex-bar�tja miatt v�ltoztatta �t csodasz�p haj�t egy ilyen v�r�sl� sz�nakazall�…

Elgondolkodva szelte �t az iskola parkj�t, majd l�pett be az �p�letbe. Mikor m�r a m�sodik l�pcs�fordul�n�l j�rtak, Heaven megl�tott egy �rny�kot, majd mikor feljebb �rtek, r�j�tt, hogy az val�j�ban Ryan. Pontosabban a k�pm�sa. A „test” k�rvonalai elmos�dtak, olyan volt, mintha beleveszne a l�gk�rbe, mely k�r�lvette azt. A l�ny nem volt benne biztos, de mintha a sz�ve felett mintha v�rzett volna, �m mire pontosabban meg tudta vizsg�lni, a k�p elt�nt.

Heaven megh�kkent a l�tottakt�l, olyannyira, hogy ha Adam nincs ott a h�ta m�g�tt lebuck�zik a l�pcs�r�l. Hossz�, er�s karjaival biztosan tartotta a l�nyt, aki holts�padtan meredt r�. Biztos volt abban, hogy ezt a boszork�ny tette, � volt az, aki ezt l�ttatta vele.

- A-Adam te is l�ttad? – k�rdezte a l�ny halkan.

- Nem, micsod�t kellett volna l�tnom?

- Semmi, semmi… El kell mennem a mosd�ba!

Heaven kiegyenesedett �s kics�sztatta a kez�t Adam szor�t�s�b�l, majd felszaladt az emeletre. Nem j�rt m�g t�l r�g�ta ebbe az iskol�ba, bizonyos dolgokat – saj�t oszt�lyterm�k, k�l�nb�z� laborok, mosd�k – az�rt m�r megtal�lt. T�bbnyire persze, mikor valami ismeretlen terembe kellet valami okn�l fogva l�togatnia, megk�rdezett egyp�r embert, mire siker�lt odatal�lnia.

Mikor fel�rt, nem k�l�n�sen �rtette, hogy mit is akar most tenni. Fel kellene tal�n h�vnia Ryant? De abb�l k�l�nb�z� konfliktusok lehetn�nek, vagy ak�r egy komolyabb veszeked�s, mert m�g mindig nem tudta eld�nteni, hogy elmegy-e vel�k arra a kir�ndul�sra…

Ami a kir�ndul�st illeti, szeretett volna ott lenni. Tal�lkozni a r�gi bar�tokkal, ismer�s�kkel, j�kat nevetni �s besz�lgetni… kellemes t�rsas�g volt az, b�r a mostani is nagyon j�. T�nyleg j� lett volna elmenni Sophi�kkal, de tudta, hogy Ryan�k nem t�lzottal lettek volna elragadtatva a helyzett�l.

Mikor a fiatal Lutz l�ny el�g er�snek �rezte mag�t ahhoz, hogy tiszt�n tudjon besz�lni, el�kapta a telefonj�t �s pr�b�lta kikutatni az agy�ban, hogy vajon mi is lehet Ryan sz�ma. T�ls�gosan is agg�dott, semmint hogy most holmi kir�ndul�sok miatt ne h�vja fel, volt… szerelm�t? Maga sem teljesen tudta, hogy minek nevezze a fi�t. Abban sem volt teljesen biztos, hogy szerette… ink�bb csak nagyon er�sen vonz�dott hozz�.

V�g�l a sz�m m�r teljes volt – legal�bb is a l�ny nagyon rem�nykedett benne. Miel�tt viszont r�nyomott volna a h�v�s gombra, m�ly leveg�t vett. Nem �rdekelte, hogy milyen dr�ga lesz a besz�lget�s, �gy d�nt�tt megteszi ezt a l�p�st, mert �gy �rezte, hogy ha nem, felrobban.

A telefon kics�rg�tt, Heaven pedig rem�nykedett, hogy j� telefonsz�mra eml�kezett. P�r cseng�s ut�n felvett�k, �s egy ismer�s hang k�sz�nt vissza.

- Igen?

- Ryan! Jaj, annyira �r�l�k, hogy hallhatlak! – ki�ltotta a kagyl�ba, mik�zben pr�b�lt min�l er�sebben belen�zni a mosd� l�mp�j�ba; egyszer azt hallotta, hogy ha nagyon er�sen figyel�nk valami f�nyl� dologba, a k�nnyeket ann�l hamarabb le lehet nyelni.

P�r m�sodperc hallgat�s ut�n a fi� m�ly l�legzetet vett, majd lust�n, m�r-m�r �rdektelen�l f�jta azt ki.

- Van esetleg valami baj? Nem k�l�n�sebben szoktad felvenni a telefonodat, tudod… �s m�gis milyen telefonsz�mr�l h�vsz? Van fogalmad r�la, mennyibe fog ker�lni!?

Heaven k�z�mb�sen nyugt�zta, hogy Ryannek az �g egy adta vil�gon semmi baja. Rosszul �rezte mag�t, hogy volt olyan ostoba, hogy k�pes volt felh�vni a fi�t, mikor biztosan gondolta, hogy nincs semmi baja. M�gis, �gy �rezte, hogy ha meghallja a hangj�t, boldog lesz �s v�gre �ssze tudn� szedni mag�t ahhoz, hogy elmenjen a k�nyvt�rba �s tal�lkozzon azzal a boszork�val.

Most viszont, hogy hallotta, Ryan mennyire flegmatikusan viselkedik vele, megb�nta azt is, hogy megismerte. M�skor sosem h�vta fel… most mi�rt nem tud ennek az eg�sznek �r�lni? Ami pedig a legrosszabb ebben az eg�szben az, hogy � �rezte mag�t kellemetlen�l, mert bizony�ra megzavart valamit. Azt gondolta m�g akkor, oly’ balg�n, hogy bizony�ra aludt, hiszen hangja reszel�s volt, arr�l nem is besz�lve, hogy nem �pp a legtiszt�bb, m�gis…

- Hol vagy most, Ryan? Esetleg… megzavartam valamit? – k�rdezte er�tlen�l.

- Igen, j�l sejted. Megzavart�l. Az �j bar�tn�mmel vagyok most… itthon.

Heavennek t�bb sem kellett: am�gy is el�g pocs�kul �rezte mag�t, ez pedig m�g ink�bb elszomor�totta. �j bar�tn�? Akkor m�gis mi�rt h�vta el arra az �szi sz�neti kir�ndul�sra?! A l�ny fej�ben kavarogtak a rosszabbn�l rosszabb gondolatok. Vajon mi t�rt�nhetett? Mit zavarhatott meg? Ami azt illeti, biztos volt abban, hogy mi t�rt�nhetett, de bele sem mert gondolni. F�lt, hogy az � kapcsolatuk val�j�ban nem is volt igazi, nem volt val�s �s �szinte.

A Lutz l�ny a kapcsolatban mindig azt �rezte, hogy b�r az � �rz�sei nem t�ls�gosan igazak �s er�sek, de abban rem�nykedett, hogy Ryan nem veri �t �s hogy ha m�s nem is, � legal�bb szereti! Ezzel az eg�sz telefonbesz�lget�ssel csak arra j�tt r�, hogy minden, amiben eddig hitt, most �gy l�tszik, hogy megd�lni l�tszik.

 - Ryan, mi vagyok �n neked? – k�rdezte, �m k�zben megremegett a hangja �s majdnem el is s�rta mag�t.

A fi� meglepettnek t�nt, hiszen felh�rd�lt, mikor meghallotta a k�rd�st. Heaven ajt�csuk�d�st hallott, b�r nem volt benne biztos, v�g�l azt�n Ryan egy m�sodperc t�rtr�sze alatt rendbe szedte mag�t �s t�k�letesen tiszta �s er�s hanggal v�laszolt:

- A nagyobb k�rd�s itt most az, Mis Lutz, hogy �n mi vagyok �nnek? Gondolkodj m�r! M�gis mit v�rt�l t�lem? Hogy �r�kk�n �r�kk� fogok r�d v�rni, hogy azt�n visszat�rsz hozz�m �s azt mondod, „szeretlek”? Bocs, hogy megb�ntottalak, b�r… dehogy b�ntam meg! Sosem szerett�l. Egy �tkozott kamukapcsolat volt az eg�sz, r�ad�sul m�g �lvezted is, hogy miut�n v�get vetett�l ennek az eg�sznek, l�ttad rajtam, hogy megb�ntott�l…

- Sz�val ez most amolyan bossz�? Nem gondolod, hogy egy kicsit gyerekes ez? Mellesleg, mib�l gondoltad, hogy fel foglak… - a f�l mondatn�l elakadt a l�ny szava. Azt akarta k�rdezni, hogy „Mib�l gondoltad, hogy fel foglak h�vni?” de akkor m�r meg�rtette, hogy mi is folyik itt val�j�ban.

A boszork�ny. � tehet mindenr�l! � volt az, aki azt a sz�rny� k�pet mutatta neki. � volt, aki biztosra vette, hogy ezek ut�n majd telefon�lni fog, �s aggodalommal teli hangon megk�rdezi, hogy mi folyik ott, mik�zben � �desen enyeleg �j szerelm�vel, �s ha valaki megzavarja �ket, persze, hogy ideges lesz!

Mi�rt is voltam ilyen ostoba?! Mi�rt nem gondoltam erre hamarabb?

- Bossz�? Fogalmazhatunk �gy is… Szeretn�m, ha szenvedn�l! Szeretn�m, hogy �t�ld ugyan azt, amit �n �t�ltem, amikor csak j�tszadozt�l velem!

- Sz�val akkor te v�gig tudt�l a boszork�nyr�l, igaz? – k�rdezte Heaven most m�r n�mi �llel a hangj�ban. Maga is meglepetten vette �szre mindezt, mert nem t�l jellemz�, hogy holmi apr� dolgok miatt ennyire kiakadjon – no, nem mintha ez kis dolog lett volna az � szem�ben…

- Persze, hogy tudtam. �s te is tudhatt�l volna r�la, hogy ha egy icipicit kinyitod a szemedet. Mikor var�zsl�nyekr�l volt sz�, te folyamatosan csak kinevetted azokat, akik hisznek ezekben. Nos, k�v�ncsi lenn�k a mostani arcocsk�dra, hogy mennyire v�ltozt�l meg most, hogy ebben az eg�szben �lsz.

Heaven akarattal tartotta vissza a cs�p�s megjegyz�seket, amik el�k�v�nkoztak bel�le. Legsz�vesebben kimondta volna ugyan, ami j�t is tett volna, esetleg beler�gott volna az ajt�ba, �m biztosra vette, hogy akkor elkezd�dne Ryan �r�me. Az az �r�m, amit �gy neveznek – k�r�r�m.

Nem szeretett volna senkinek sem ilyesfajta �r�m�t okozni, �gy teh�t �gy d�nt�tt, m�ly leveg�t vesz, �s felteszi neki azt a k�rd�st, melyet m�r akkor meg akart k�rdezni, mikor el�sz�r megcs�kolt�k egym�st.

- Mondd, szerinted mi a szerelem?

P�r perc csendes hallgat�s ut�n Ryan ism�t belesz�lt a kagyl�ba, �s a besz�lget�s imm�r teljeses, h�romsz�zhatvan fokos fordulatot vett.

- A szerelem egy csodasz�p �rz�s. M�ghozz� egy olyan, amit akkor �rzel, mikor megl�tod a szeretett szem�lyt �s megdobban a sz�ved, vagy hirtelen sz�rnyalni kezdesz, esetleg kedved t�madna az eg�sz �letedet neki szentelni. Teh�t a szerelem sz�momra akkor bukkan el�, mikor megl�tlak…

- Akkor m�gis mi�rt van �j bar�tn�d?

Heaven hangja er�tlen volt �s hamis, maga sem hitte el, hogy ezt � maga k�rdezte. Sosem volt f�lt�keny, most viszont, ez ut�n a besz�lget�s ut�n nagyon is �gy �rezte mag�t, mintha kezdett�l szerette volna a fi�t, �s val�j�ban � lett volna az, aki az igazi szeret� volt, Ryan pedig csak az alany, akit szerethetett. Mi ez a h�rtelen p�lfordul�s? Mi�rt most?

- Mondtam m�r, kissz�vem! Ez a bossz�! Te pedig szenvedni fogsz…

- Tudod mit? Pukkadj meg! Soha t�bb� nem akarok veled besz�lni �s soha t�bb� nem akarlak l�tni! Felejtsd el azt is, hogy valaha �ltem. A k�z�s kis kir�ndul�sunkr�l pedig most azonnal mondj le! Ha eddig el is akartam menni, h�t most m�r biztosan nem! S�t, ami azt illeti, nekem is van egy bar�tom. Sokkal helyesebb �s aranyosabb, mint te! Adamnek h�vj�k, �s milli�szor jobb mindenben, mint te volt�l! – ki�ltotta, majd kifulladva letette a telefont �s a mosd�kagyl� fel� rogyott. Mikor feln�zett, a t�k�rben saj�t maga zil�lt, k�cos haj� v�ltozat�t l�tta, k�nnyes szemekkel.

�gy gondolta, hogy ez az eg�sz besz�lget�s kicsit tov�bb tartott, mint kellett volna, Adam pedig biztosan v�rja m�r, �gy �gy d�nt�tt miut�n megmosta az arc�t, hogy kimegy a mosd�b�l �s megmagyar�zza ezt az eg�sz hiszt�ri�s rohamot.

Mikor kil�pett az apr� kis helyis�gb�l el�gg� meglepetten nyugt�zta, hogy Adam az ajt� mellett �llt a falnak t�maszkodva, szexisen zsebre v�gott k�zzel, komolyan maga el� meredve. Akkor valahogy annyira kedve t�madt volna megcs�kolni, f�leg azok ut�n, amik az im�nt t�rt�ntek, �m jobbnak l�tta, ha ink�bb nem mozdul.

Hirtelen azonban �szbe kapott, �s azon kezdett filozof�lni, hogy a fi� vajon mi�ta �llhat az ajt�ban. El�g hangosan besz�lt ahhoz, hogy ak�r ide kintre is meg lehessen hallani azokat a borzaszt� szavakat, �s hirtelen el�gg� rosszul �rezte mag�t, hogy pont Adammel takar�zott. M�lyen elpirult, �s �pp meg akarta k�rdezni, hogy mi�ta �ll m�r ott, amikor a fi� fel� fordult �s mosolyogva megjegyezte:

- Nah�t, nem is tudtam, hogy egy�tt vagyunk!

5. r�sz V�GE