Egy szerencs�s strigula

M�g mindig tiszt�n eml�kszek mindenre. Ahogy r�m n�zett, �s cinikusan felnevetett, egyszer�en h�nyingerem volt t�le. J�l n�zett ki, tal�n mondhatom azt is, hogy az �tlagn�l sokkal, de sokkal jobban, �s � ezt nagyon is j�l tudta. Barna, r�vid haja �ltal�ban k�cos volt a sok sportt�l, s�t�tk�k tekintete pedig n�hol ragyogott, n�hol pedig m�g a j�gn�l is hidegebbnek t�nt. Ilyen volt �, Kevin Sullivan, a gimi hercege.

- Ez nem igaz, Loren. Ak�rkibe belez�ghatt�l volna, de te pont Kevinbe… - h�borgott a legjobb bar�tn�m, amikor v�gig n�zte, ahogy b�mulom Kevin Sullivant.

- Nem z�gtam bel�. M�g tetszeni se tetszik.

- El�sz�r is, � mindenkinek tetszik, m�sodszor pedig… ne pr�b�lj beetetni marhas�gokkal, m�r j�l ismerlek.

- Ok�, ok�. Nem vagyok bel� szerelmes, csak… - �s itt nem b�rtam folytatni. Mivel is �rhatn�m le azt, amit � ir�nta �rzek? Szerelmes az biztos nem vagyok, hisz m�g nem is besz�lt�nk. Akkor micsoda? Mi�rt b�mulom �t folyton annyira id�tlen�l, mintha senki m�s nem l�tezne? Tal�n csod�lom, igen, ez a megfelel� sz� r�, hisz � t�nyleg csod�latos. Sportkapit�ny, nem �ll buk�sra semmib�l, a tan�rok �s di�kok egy�ttesen im�dj�k, �s ami a legalapvet�bb, amit m�r akkor is meg�llap�that az ember, ha r�n�z, az-az, hogy nagyon j�l n�z ki. � az a sr�c, akire egy magam fajta l�nynak r� se szabadna n�znie, hisz � v�gz�s, �n tizenegyedikes; � men�, �n nem; � sportol�, �n nem; �s v�g�l, de nem utols� sorban, � egyik csajr�l a m�sikra sz�ll, ak�r egy m�hecske, �n pedig ezt nem hagyhatom. Nem szeretn�k m�g egy strigula lenni a sok k�z�l.

- Csak mi? – z�kkentett ki a bar�tn�m a gondolatmenetemb�l.

- Mindegy, hagyjuk, ink�bb menj�nk �r�ra. Megcsin�ltad a h�zit?

- Volt h�zi?

- Tess�k – nyomtam a kez�be a f�zetem, �s m�r ment�nk is be a terembe.

Az oszt�lyterm�nk a szokottabbn�l zs�foltabb volt. Nem a megszokott huszonhat f� �lt bent, hanem tal�n k�tszer annyi. Egy r�sze �lt a padokban, egy m�sik r�sze pedig �llt. A bar�tn�m �s �n zavartan ment�nk be a hely�nkig, de ott m�r �ltek.

- Bocsi, de megk�rdezhetn�m, hogy ti mit kerestek a term�nkbe? – k�rdeztem �vatosan a sr�ct�l, de helyette egy m�sik hang v�laszolt.

- Elm�letileg valami p�rmunk�ba oszt�s dolog lesz ezen az �r�n, �s ez�rt h�vtak minket is ide – ahogy oda fordultam a hang ir�ny�ba, m�r meg is l�ttam Kevint, teljes pomp�j�ban, mosolyogva.

- �rtem – b�multam le a cip�m �r�ra, �g� arccal, �s itt, a legnagyobb szerencs�mre megjelent a teremben a tan�r.

- J� reggelt, kedvesk�im! Biztosan �szrevett�tek, hogy ma a szokottn�l t�bben vagytok a teremben, �s ez annak az oka, hogy p�rmunk�ban fogtok dolgozni – egy kis hat�ssz�net. – A p�rokat �n fogom beosztani term�szetesen, ez�rt h�t kezdj�k is. Stella Newton �s Josh Norton, Emily Osman �s Cole Morison, David Williams �s Wendy Taylor, Loren McKnight �s Kevin Sullivan… - �s �gy tov�bb, amikre m�r nem igaz�n tudtam koncentr�lni. Ink�bb csak b�multam magam el�, egy ismeretlen pontot n�zve �s pr�b�ltam �rtelmezni a p�rom nev�t. Kevin… Sullivan… Az a Kevin Sullivan, akit csod�lok, az a Kevin Sullivan, aki ebben a pillanatban �ppen elvigyorodik �s r�m n�z, �n pedig vissza r�. � az, aki valami k�l�n�sebb okn�l fogva tudja, hogy ki vagyok. Lehets�ges ez, vagy csak �lmodok?

Ezek ut�n az esem�nyek sz�pen lassan felp�r�gtek. Minden p�ros le�lt egy-egy padhoz, �s kih�zt�k a feladatukat egy ed�nyb�l.

- Na – jegyezte meg mosolyogva Kevin, amikor megn�zte, hogy mit h�zott. R�b�ztam a v�laszt�st, hisz nekem sose ment az ilyesmi.

- Mit h�zt�l? – k�rdeztem zavartan, hisz nem volt j� �rz�sem, �s itt n�m�n fel�m ford�totta a pap�rt, amire a tan�r helyes bet�ivel csak ennyi volt �rva: Emberi �rzelmek. – Ezzel mi a baj?

- Valahogy �reztem, hogy ilyesmit fogunk kih�zni.

- Majd csak megoldjuk – mosolyodtam el, mire � is sz�lesen elmosolyodott.

- Gyerekek… - kezdett bele �jra a tan�r, mire mindenki elhallgatott �s r�figyelt. – Ezeket a feladatokat egy h�t m�lv�ra kell megcsin�lnotok. Rem�lem, mindenkinek van telefonja vagy kamer�ja, amivel az egyik f�l a csapatb�l fel tudja venni a dolgokat. A feladatotok az lesz, hogy mindenki arr�l k�sz�tsen dokumentumfilmet, amit kih�zott. Sok sikert!

- Valami tipp, hogy hogyan induljunk el? – fordult fel�m Kevin.

- El�sz�r is, ugye szeretsz szerepelni? – mosolyodtam el. Valami�rt k�nnyen felb�rtam old�dni Kevin Sullivan t�ras�g�ban. Nem volt probl�ma vele �gy besz�lni, mint b�rki m�ssal. Nem voltam t�ls�gosan zavarban, �s ez mellett pedig mertem mosolyogni �s v�lem�nyt mondani.

- Sz� sem lehet r�la, ne is gondolj ilyesmire. �n kamer�zok, te besz�lsz. A t�m�kat pedig egy�tt oldjuk meg!

- �n… nem tudok besz�lni…

- Most is azt csin�lod. Loren, k�rlek! – n�zett r�m ragyog�an k�k, �that� tekintetekkel.

- J�… Rendben van, de �g�rd meg, hogy nem fogsz nevetni!

- �g�rem! – tette esk�re a kez�t vigyorogva. – Ma d�lut�n kezdhetj�k?

- Nincs edz�sed?

- De, van, csak h�romkor m�r v�gzek, ut�na tal�lkozzunk �s neki kezd�nk. Az �gy neked is j� lesz?

- Persze – b�lintottam, hisz id�m, mint a tenger.

Ezek ut�n csak teltek, �s teltek a napok, egyik a m�sik ut�n, �s a kapcsolatom Kevinnel kezdett a nagyon j� fel� haladni. Minden d�lut�nt egy�tt t�lt�tt�nk �s dolgoztunk a filmen. Felvett�k, ahogy egy p�r veszekszik, �s ahogy egy �l a padon, szerelmesen. Felvett�nk id�s, �s fiatal h�zasp�rt is, akik boldogan �ltek. Tov�bb� haragba l�v� anyuk�t �s l�ny�t, b�k�ben l�v� apuk�t �s fi�t. J� volt Kevinnel egy�tt dolgozni, hisz v�gig csak nevettem, �s ahogy egyre jobban kezdtem �t megismerni, r�j�ttem, hogy a csod�latom hamar �talakult szerelemm�. Ahogy besz�lt, �s ahogy r�m n�zett. Ahogy mes�lt a sz�leir�l, akik mindig csak a munk�val foglalkoznak, �t pedig egy dadus nevelte fel. Furcsa volt hallani, hogy ak�rmilyen csod�latos �s men�, az � �lete se felh�tlen �s boldog, neki is vannak b�ven probl�m�i. �rdekes volt hallgatni, ahogy arr�l mes�l, hogy m�g sosem volt szerelmes, hogy allergi�s a tejre, �s, hogy ut�l az elv�r�soknak megfelelni.

�n pedig mes�ltem neki az any�mr�l, aki munkan�lk�li, �s ez�rt h�t minden szabadidej�ben velem akar lenni, mes�ltem neki az ap�mr�l, akit nem is ismerek, mert nem akar tudom�st szerezni r�lam, �s, hogy van egy mostoha b�ty�m, akit eddig m�g csak egyszer l�ttam. Elmes�ltem neki, hogy s�lyos t�riszonyom van, hogy undorok a b�k�kt�l, �s, hogy f�lek a s�t�tben. Tal�n mondhatom azt is, hogy a legjobb bar�tn�m�n k�v�l nem igaz�n szoktam ennyire megny�lni senkinek. � m�gis kihozta bel�lem m�g a legf�ltettebb titkaimat is, an�lk�l, hogy att�l tartottam volna, hogy tov�bb adja.

Az-az egy h�t nagyon gyorsan eltelt. Szomor� voltam eg�sz nap, hisz tudtam, nincs tov�bb, ennyi volt. Kevin ezen t�l csak a nevem fogja tudni, lehet, hogy n�ha majd r�m mosolyog, de t�bbre nem sz�m�thatok. Nem lehetek naiv.

- Figyelj csak! – n�zett r�m zavartan, amikor beadtuk a dokumentumfilm�nket. A terem el�tt sz�lt ut�nam, �s amikor oda mentem hozz�, besz�lni kezdett: - Nincs kedved ma elj�nni a meccsemre, d�lut�n?

- De, mi�rt is ne – mosolyogtam r� boldogan, mire � nyugodtan b�lintott egyet, �s hozz�tette:

- F�l n�gykor lesz, a sportp�ly�n.

- Tudom – hisz mindenki err�l a meccsr�l besz�lt m�r lassan egy h�napja az iskol�ban. Egy nagyon fontos m�rk�z�s, amiben az eg�sz iskola b�zik. Mindenki ott lesz, aki csak sz�m�t.

- J�l van, akkor majd ott tal�lkozunk. Szia – mosolygott r�m �s m�r rohant is tov�bb. L�ttam, ahogy a folyos�n k�t l�ny ut�na fordul, �s hangosan r�k�sz�nnek, mire � fel�j�k n�zett, �s elmosolyodott. Csup�n ennyi, nem k�sz�nt nekik, csak ment tov�bb, a l�nyok pedig ezek ut�n fel�m fordultak. Nem j�ttek oda hozz�m, nem sz�ltak hozz�m, csak sz�r�s tekintetekkel r�m n�ztek, �s �sszes�gtak. Hallani se akartam, hogy mir�l van sz�, hisz tudtam a n�lk�l is. �n egy n�vtelen senki vagyok, Kevin pedig valaki, � a legjobb mindenben. Biztos csak egy strigul�t akar. Sz�rakozik velem egyet, �s k�sz, ut�na v�ge. De akkor mi�rt nem tudok hozz� �gy �llni? Mi�rt b�zok benne ennyire? Mi�rt akarom �t ennyire?

Az �letem att�l a napt�l fogva egy kilencvenfokos fordulatot vett. Aznap elmentem a meccs�re, v�gig szurkoltam, �s ut�na, a nyertes csapat kapit�nya, Kevin, felj�tt hozz�m a lel�t�ra �s megcs�kolt. Mindenki el�tt, de l�tsz�lag �t nem �rdekelte a t�meg, a n�z�k�z�ns�g, csak cs�kolt, �s cs�kolt. �n pedig nem b�rtam azt mondani, hogy el�g, nem akarom, hagyja abba, mert igenis akartam, nagyon akartam.

Ennek m�r lassan f�l �ve, �s az �ta boldogan �lek, mint Kevin Sullivan bar�tn�je. Nem csak egy egyszeri strigula lettem az �let�ben, hanem a bar�tn�je, aki minden meccs�n szurkol neki, akivel n�ha k�z�sen tanul, akivel a szabadidej�t egy�tt t�lti, akit szerethet, �s az viszont szereti. Hat gy�ny�r� sz�p h�nap, f�l �v, boldogan, egy�tt �s szerelmesen. Sose gondoltam volna, hogy valaha ennyire szerencs�s leszek.

Az�ta m�r nem vagyok egy senki. Mindenki tudja, hogy Lorennek h�vnak �s, hogy �n vagyok Kevin bar�tn�je. A folyos�n �s az utc�n azok az emberek, akik eddig �szre se vettek, r�m k�sz�nnek, mosolyognak r�m �s n�ha m�g bar�ti csevejbe is elegyednek velem. Sz�val t�nyleg szerencs�s vagyok, de semmi se tarthat �r�kk�.

Egy j�liusi, ny�ri nap volt, a nap sz�z �gra s�t�tt, �s az emberek, ha tehett�k, a h�v�s�n maradtak. A h�s�g elviselhetetlen volt, ez�rt �n is a szob�mban maradtam, pihentem, �s �ppen olvastam, amikor bekopogtatott a szob�mba Kevin.

- Szia – mosolyogtam r�, de � nem t�nt t�l boldognak. M�r akkor rossz �rz�sem volt. – Mi �js�g?

- Loren, besz�ln�nk kell! – n�zett r�m komolyan, �s meg�llt velem szemben, k�zny�jt�snyira t�lem.

- Mir�l?

- Ma kaptam meg a levelet, hogy felvettek az egyetemre…

- Ez nagyszer�, gratul�lok! – mosolyogtam r�, mire � halv�nyan elmosolyodott, de a tekintete tov�bbra is kifejez�stelen maradt.

- D�l-Kaliforni�ba megyek, �s nem j�v�k vissza! – mondta ki kegyetlen�l, mire egy ideig nem mondtam semmit. Csak n�ztem r� kifejez�stelen�l, �s a szavai egyre csak �rtelmesebb� v�ltak a fejemben. Nem j�v�k vissza, ez meg m�gis mit jelentsen?

- H�ny h�tig?

- Loren, soha t�bb� nem j�v�k vissza. Elmegyek a DKE-re, �s ott is maradok.

- Ezt nem �rtem, Kevin.

- Csak az�rt j�ttem, hogy ezt elmondjam, �s megk�rjelek r�, hogy legyen v�ge, l�pj�nk tov�bb! – az arcomon v�gig g�rd�lt egy k�v�r k�nnycsepp a kegyetlen szavak hallat�n, hisz a tekintet�ben egy�ltal�n nem volt �szrevehet� a sajn�lat, a megb�n�s, vagy az elkeseredetts�g. Egyszer�en csak kegyetlen volt, kifejez�stelen �s hat�rozott. – Sajn�lom, Loren.

- Dehogy sajn�lod. Te semmit se sajn�lsz. Csak j�tszott�l, j�l elvolt�l, �s most lel�psz. �gy t�nik ennyit �rt neked ez a f�l �v, ennyit �rtem neked �n is – v�gtam hozz� s�rva.

- Higgy, amit akarsz! – nevetett fel cinikusan, de itt a szem�ben megcsillant valami.

- Szerett�l egy�ltal�n?

- Szeretlek, Loren, de nem tehetek m�st – inogott meg a hangja. – El kell mennem.

- Hazug vagy, de csak menj, �s ne n�zz vissza! – v�gtam hozz�, �s itt felpattantam, �s ajt�t nyitottam neki. – Takarodj innen! – ord�tottam r� zokogva, mire � r�m n�zett, �s elment. Vissza se fordult, hogy m�g utolj�ra r�m n�zzen, vagy, hogy mondjon valamit, csak egyszer�en kil�pett az �letemb�l, mint aki j�l v�gezte dolg�t.

Ezzel a gondolattal rogytam �ssze az ajt�mban, �s temettem a kezembe az arcom. V�ge, elment, �s soha t�bb� nem j�n vissza. Elmegy t�bb sz�z m�rf�lddel od�bb, �s ott is marad, soha t�bb� nem t�r vissza hozz�m, csak egyszer�en tov�bb l�p, m�s l�nyba lesz szerelmes �s boldogan fognak �lni �let�k v�g�ig.

De akkor mi�rt s�rok? Ut�lnom k�ne �t, nem s�rni ut�na. Nem k�ne �t meg�rtenem, nem k�ne �gy gondolnom r�, hogy j�l cselekedett. Hisz m�r t�bb �ve azon dolgozik, hogy bejusson a D�l-Kaliforniai Egyetemre, �s most siker�lt neki. Nem maradhat itt, csak miattam, nem hagyhatja, hogy az �lete legjobb lehet�s�ge csak �gy el�sszon. Hisz meg�rdemli, k�zd�tt �rte, ott a helye. Vagy csak �n vagyok t�l naiv?

Itt let�r�ltem az arcomr�l a k�nnyeimet, �s felt�p�szkodtam a f�ldr�l. �gy mozogtam, ak�r egy �l� halott, m�gis �szrevettem az asztalomon pihen� t�rgyat. Azt a t�rgyat, amit m�g �n adtam a k�t h�napos fordul�nkra Kevinnek. Egy rug�, rajta egy sz�vvel, �s bele �rva: K+L. A szerelm�nk els� t�rgyi jele, ami b�r gyerekes, meg minden, de nekem t�bbet jelentett, mint b�rmi m�s, �s most itt van, n�lam, az �n szob�mban. A sz�v m�sik oldal�ra pedig, Kevin helyes bet�ivel ennyi van �rva: L�gy boldog! 

THE END