2. rész: Egy új élet kezdete

A Lutz család délután háromra megérkezett az új városba, ahol ezentúl lakni fognak. A reptértől félórára volt az új lakásuk, amikor megérkeztek a házhoz Heaven szája tátva maradt. Kívülről egy kétemeletes ház benyomását keltette, de mégis másabb volt, mint amit eddig látott. Gyorsan körbejárta a házat és észrevette, hogy az egyik szobához erkély is jár. Rögtön visszarohant a szüleihez, majd így szólt:

- Enyém az erkélyes szoba – mondta ellenvetést nem tűrve. A szülei összemosolyogtak és egyetértően bólintottak. Miután lefoglalta Heaven a szobáját bement a házba. Egyre jobban leesett az álla a látottakon. Belülről még szebb volt, mint kívülről. A szobákat egy folyosó kötötte össze és a folyosó végén volt a lépcső, ami az emeletre vezetett. Minden szoba egyszerű volt, mégis elegáns. Sugárzott róluk az igényesség és az elegancia. Az összes helyiség úgy nézett ki, mintha egy híres designer tervezte volna meg. Benézett a konyhába, aminek franciás-olaszos beütése volt. Közepén volt egy hatszemélyes asztal, a falakon képek és egy óra. A nappali fala kakaó barna volt, a szőnyegen a kakaó különböző árnyalatai: a legvilágosabbtól a legsötétebbig. A bútorok bézs színűek, amik remekül illettek a szoba designjához. Középen egy dohányzóasztal található, amivel szemben egy LCD Tv látható. A helyiség egyik sarkában egy kandalló fedezhetünk fel, ami a téli hideg estéken jól jön.

A nappali után Heaven nem akart tovább a földszinten nézelődni, ezért felsietett az emeletre, amit elnevezett a ”birodalmának”. A nappaliban egy Tv volt. Mellette táncszőnyeg, amit a TV-re kell kötni, egy Wii és hozzá játékok. Két kanapé is felfigyelhetünk és még egy asztalt. A lépcsővel szemben van Heaven szobája. Amikor a lány belépett a szobájába nagyon ledöbbent, mert azt hitte, hogy apuci kicsi lányaként csupa rózsaszín mézes-mázos szoba lesz, de nem volt semmi rózsaszín. Egy szimpla tini szoba volt. Falai barackvirág színűek, a függönyei fehérek, barackokkal díszítve. A szőnyegén nem volt semmi barackvirág szín, csak egy egyszerű bordó szőnyeg volt vajszínű virágokkal. Bútorai bükkből készültek. A fiókok és a szekrényajtók vajszínűek voltak. A sarokban az ágya, mellette egy éjjeliszekrény. Volt még egy íróasztala is, amin a laptopja volt. Az asztalával szemben egy parafatáblás tükör, amire mindent felpakolhatott és ragaszthatott. Falain semmi kép nem volt még, mert Heavenre várt a feladat, hogy kiválassza a képeket.

Egy ideje a szobája közepén állt és gondolkozott, hogyan dobhatná még jobban fel a szobáját, amikor valaki kizökkentette a gondolatából:

- Tetszik kicsim? – kérdezte az édesanyja.

- Nagyon szép lett. – mosolygott Heaven. Erre a mondatra ért fel az apukája, akinek nem tetszett a szoba.

- Szép? Ez nem szép! – mérgelődött Mr. Lutz – Az én lányomnak ettől szebb kell. Minden rózsaszín és hercegnős lenne. – ábrándozott tovább.

- Apa, rózsaszín? Hány évesnek nézel? Hétnek?

- Ezt majd később megbeszélitek. Most pakoljunk be a taxiból – mondta kedvesen Mrs. Lutz.

Elindultak bepakolni a kocsiból, de Heavennek nem volt hozzá kedve. Miután minden csomag a nappaliba került, mindenki elkezdte a helyére pakolni. Pakolászás közben szólt a rádió és Heaven meglátása szerint jó zenék mentek. Estére sikerült mindent a helyére rakni. Heaven úgy döntött, amíg elkészül a vacsora addig kimegy a házuk elé, de nem gondolta volna, hogy valakit is találni fog ott.

- Szia! – köszönt egy kedves hang.

- Szia! – köszönt vissza Heaven.

- Te vagy az új szomszéd? – érdeklődött tovább az ismeretlen lány.

- Igen.

- Az király – örült meg az idegen – Ugye te normális vagy?

- Igen, az vagyok – lepődött meg a meglehetősen fura kérdésen.

- Egyébként Sophie Jewel vagyok.

- Én meg Heaven Lutz. Milyen a város?

- Eszement, de tényleg. Mindenki ismer mindenkit, rengeteg buli és sok helyes pasi. Ha szeretnéd, holnap megmutatom a várost.

- Az jó lenne.

- Heaven kész a vacsora! – zavarta meg a két lány beszélgetését Heaven anyukája.

- Megyek! – kiabálta anyjának – Holnap találkozunk.

- Tízkor itt várlak.

- Rendben. – intettek egymásnak, majd Heaven bement a házba.

- Ki volt az a lány? – érdeklődött Mrs. Lutz.

- A szomszéd. Megígérte, hogy holnap körbevezet a városban.

- Ez igazán remek hír! A szobádban is megeheted a vacsorádat, ha szeretnéd.

- Nem, veletek eszem.

A vacsora befejezése után Heaven elment fürödni, majd egyenesen belezuhant az ágyába. Reggel kilenckor kelt. Sietett, hogy időben elkészüljön és felfedezhesse a várost Sophieval. Pontosan tízkor elindultak a városba, de előtte megnézték a Kertvárost, ahol laknak. A Kertvárosban van egy gyönyörű tenger, amit Szerelem-tengernek hívnak.

- Nyáron itt szokott lenni a legtöbb buli. Holnap lesz az utolsó ezen a nyáron. Eljöhetnél. – invitálta barátját Sophie.

- Nem is tu... – mielőtt befejezhette volna Heaven, új barátja közbeszólt:

- Mielőtt, azt mondanád, hogy nem jössz, mert nem ismersz itt senki, közlöm veled, hogy engem ismersz és ez épp elég ok arra, hogy el gyere.

- Legyen. Elmegyek – adta meg magát Heaven.

Miután ezt megbeszélték továbbmentek, és félóra múlva megérkeztek Layers belvárosába. A belváros nem a szokott belváros volt. Leginkább fiatalokat lehetett itt látni, akik élvezik a nyári szünet végét. Sophie Heavennek az általa leginkább kedvelt helyeket mutatta meg. A múzeum vagy valami nagyon régi és unalmas dolog nem érdekelte Sophiet, ezért Heavent nem akarta vele untatni. A városnéző túra utolsó helye, a Rose nevű kávézó volt. Általában mindig tömve van, ahogy most is. Leginkább szerelmes párokat és baráti társaságokat lehet itt találni. Nyáron egy kinti teraszos része is van a kávézónak, hogy többen elférjenek. Az itt dolgozókat nem lehet irigyelni, hiszen egész nap sürögnek-forognak a vendégek körül, s csak ebédszünetre ülhetnek le.

Sophie és Heaven nehezen talált magának asztalt, de egy kis keresgélés után rátaláltak a teraszon egy szabad asztalra. Amíg vártak a pincérre átnézték az étlapot és közben beszélgettek. Közben egy pincér felvette a rendelésüket és egy másik hozta ki. Felhőtlen fecsegésüket egy baráti csapat szakította félbe:

- Sophie, máris megcsalsz? – kérdezte az egyik srác. Nem a leghétköznapibb kinézettel rendelkezett, ugyanis raszta haja van és kér piercing a szemöldökében. Már csak egy fültágító hiányzik neki, és kiborítja az iskolája igazgatóját. Ruhája rockos, enyhe rossz fiús beütéssel.

- Hogy mi? – döbbent le a lány.

- Ne törődj vele Sophie, Dave csak hülyéskedik. Holnap jössz a Nyárzáró bulira? – érdeklődött a banda másik tagja, aki a tipikus álom pasi kinézettel rendelkezett. Haja kócos volt, néhány tincs a szemébe lógott. Valamennyire eltakarta mélykék szemét. Fekete szakadt farmert, szegecses övet, és fehér pólót viselt bőrdzsekivel.

- Megyek. – mosolygott kedvesen Sophie.

- Na, ez a beszéd! Akkor ott találkozunk. Hozd a csinos barátnődet is! –  intett nekik egy szia félét és már el is tűnt a látókörükből.

- Kik voltak ezek? – kíváncsiskodott Heaven.

- Adam és David, de Davidet mindenki csak Davenek hívja. Adam és Dave a két legnépszerűbb srác a városban. A balhés négyes tagjai. Mielőtt rosszra gondolnál, elárulom, hogy ez a bandájuk neve. Rockot, punkot és punk rockot játszanak. Minden pénteken fellépésük van a helyi clubban.

- Szóval volt szerencsém találkozni a helyi elittel?

- Mondhatjuk így is.

- Adam vagy Dave a lányok álom pasija?

- Adam, ez nem kérdés. Bármelyik lány bármit megtenne, csakhogy vele járjon.

- Akkor lesz egy kivétel. – mondta Heaven.

- Kettő. – helyesbített Sophie.

Megegyeztek abban, hogy nekik nem jön be Adam. Az idő későre járt, ideje volt indulniuk. Hazafelé vezető utat végig röhögték, ahogy elképzeltek, mi lenne, ha ők is szerelmesek lennének Adambe. Olyan elképzelések születtek, hogy soha többé nem beszélnének egymással vagy folyton rivalizálnának vagy csak az egyikőjük lenne szerelmes és a másiknak el kell viselnie a szenvedést, amit a beteljesületlen szerelem tartogat. Idővel Heaven is csak egy lány lesz a sok közül, aki belezúg a népszerű srácba? Vagy már foglalt a szíve? Heaven Sophieban vajon igazi barátra lelt? Ezekre még nincs válasz, hiszen a jövő még nincs megírva.

2. rész VÉGE