10. r�sz: Bar�ts�g extr�kkal

Tettek, hib�k, cselekedetek, amelyek visszavonhatatlanok. Az embernek meg kell fontolnia a cselekedeteit, vagy olyan hib�t k�vet el, ami lehet, hogy ak�r az eg�sz �let�t befoly�solja, ir�ny�tja. Olyan mondatok, amelyek olykor-olykor t�l s�lyosak ahhoz, hogy az ember l�nya elb�rja.

- Egysz�val j�tszott�l, igaz? – v�zhangzott Adam fej�ben ez a mondat, amit Bella remeg� hanggal k�rdezett. Az eg�sz akkora hiba volt, az�ta m�r ezerszer megb�nta. Hogy lehetett ekkora idi�ta, mi�rt csin�lta ezt? Brian miatt? K�ptelens�g. Akkor viszont a b�szkes�ge miatt… Nem b�rta elviselni, hogy m�g mindig annyira szereti Bell�t, n�gy �vvel k�s�bb is, tal�n m�g jobban, mint azel�tt, ha ez lehets�ges.

- Te szereted Bell�t! – jelentette ki hat�rozottan, �s furcsa hanggal Netty, amikor a buli ut�ni este Adamn�l k�t�tt ki. A fi� k�s� d�lut�n h�vta fel, hogy r��r-e, akkor m�g nem tudta, hogy mi�rt k�rdezi. Most pedig a fi� �gy�ban, a fi� mellkas�n fekszik, teljesen meztelen�l. 

Nyolc �ra k�r�l j�tt vissza a Sullivan h�zba, �s Adam, sz�m�ra m�g ismeretlen �br�zattal fogadta. A keze �k�lben volt, a tekintete gyenge, az arc�n pedig grimasz. Ahogy Netty k�zel �rt hozz�, Adam r�gt�n r�d�lt a v�ll�ra, �s mintha leges legbel�l, valahol m�lyen… s�rt volna.

Ut�na bevonultak a fi� szob�j�ba kettesben, besz�lgettek, Adam elmondott Nettynek mindent, �s v�g�l itt k�t�ttek ki, az �gyon, teljesen anyasz�lt meztelen�l. Ez a l�ny volt az egyetlen a fi� eddigi �let�ben, akinek megmerte mutatni a val�di �nj�t, az egyetlen egy olyan bar�tja, aki nem �t�lte el, nem nevette ki, vagy nem n�zett r� ut�na m�sabbul, mint addig. Netty volt az egyetlen, aki tudta, hogy a Sullivan fi�nak mire van sz�ks�ge, �s azt meg is adta neki. Nem foglalkozott azzal, hogy ezzel szinte kihaszn�lj�k, vagy hasonl�, egyszer�en csak oldani akarta a fi� rosszkedv�t.

- Ok�, �s ezt mib�l is �llap�tottad meg? – k�rdezett r� gyenge mosollyal Adam a l�nyra n�zve, a kijelent�s�re reag�lva.

- El�sz�r is, m�r ismerlek Adam, l�tszik rajtad az ilyesmi. M�g sose l�ttalak ilyennek. M�sodszor pedig, minden jel arra utal. Gondolj csak bele. Azt mondtad, hogy nem akarod m�g egyszer olyannak l�tni, mint n�gy �ve, de viszont nem b�rod neki megmutatni az igazi �ned. Ebb�l te mit vonsz le?

- Nem tudom, kurv�ra nem �rtek ehhez.

- Ezeket a gy�r�ket t�le kaptad, igaz? – sim�tott v�gig Netty Adam gy�r�in, mire a fi� csak n�m�n b�lintott. – Hihetetlen�l szerencs�s l�ny, �s m�g csak nem is tudja!

- Nem baj, nem is kell neki megtudnia.

- Vele mi�rt nem b�rsz olyan lenni, mint velem? – k�rdezett r� a l�ny arra, amin m�r Adam is nagyon sokat gondolkozott. Mi�rt nem b�r Bell�val is �gy viselkedni, mint Nettyvel? Mi�rt olyan neh�z neki megny�lni valaki sz�m�ra? F�lne? F�lne att�l, hogy Bella kineveti, csal�dik benne �s ut�na, k�s�bb m�sabbul n�zne r�? Lehet, de egy biztos, ezt nem fogja beismerni Nettynek.

- Csak veled vagyok ilyen, �s nem tudom mi�rt – vont v�g�l v�llat Adam, �s v�gig n�zte, ahogy a l�ny halv�nyan elmosolyodik �s megsz�lal:

- Ismerd be, hogy val�j�ban bel�m vagy z�gva, nem Bell�ba. M�r eddig is tudtam, teh�t t�k mindegy. – vigyorodott el Netty, �s itt felt�maszkodva r��lt a fi� combjaira, k�t l�ba k�z� v�ve Adamet. A Sullivan fi� csak n�zett r�, �s nevetve megr�zta a fej�t. Hihetetlen ez a l�ny, annyira nem norm�lis, �s m�gis… le se b�rn� tagadni, hogy val�j�ban csak po�nkodik. Netty a s�t�t sz�ke, hossz� haj�val �lt ott, vigyorogva, kezeivel pedig a fi� f�rfiass�ga felett p�r centivel t�maszkodott. Form�s test�n egy deka felesleg se volt, de a b�re szinte v�mp�rszer�en volt h�feh�r. Hossz� l�bak, form�s mellek, lapos has �s sz�p arc, minden f�rfi �s n� �lma. � az a l�ny, aki ut�n m�g a n�k is megfordulnak az utc�n, nem hogy a f�rfiak.

- Mire k�sz�lsz, Nett? – k�rdezte furcsa mosollyal Adam, amikor meg�rezte, hogy a l�ny keze egyre csak lentebb cs�szik, szinte �szrev�tlen�l, de m�gis cs�szott.

- Elfelejtetem veled Bell�t! – �s itt m�r hajolt is le, �s megcs�kolta Adamet, akinek persze ezek ut�n m�r nem kellett t�bb, hogy folytassa a dolgot. A ruh�kkal nem kellett �jra bajl�dniuk, csup�n apr� cs�kok a test minden porcik�j�n, egym�sba forrt tekintetek �s v�g�l �rz�ki szavak. Nem voltak egy p�r, nem voltak szerelmesek, m�gis, ezek a pillanatok valahogy sokkal jobbak voltak egy�tt, mint k�l�n-k�l�n, valaki m�ssal. Nettynek tal�n ez�rt is nincsen senkije. Lassan h�rom �ve, hogy el�sz�r lefek�dtek Adammel, egy fogad�s miatt, de az �ta minden sr�cban �t keresi. Azt a f�rfiass�got, a szenved�lyt, a tekintetet, a szavakat �s a tetteket, de nem tal�l m�g egy ugyan ilyet, mint Adam Sullivan, �s soha a b�d�s �letbe nem is fog.

Brian aznap a munk�ba temetkezve �szre se vette Bell�t�l az SMS-t, pedig csak otthon g�pelt, jegyzetelt �s tervelt. Sz�pen, lassan, centir�l centire eltervezte a c�g fontos �gyeit, pontr�l, pontra, �gy, hogy semmi se maradjon ki, minden t�k�letes legyen, �gy, ahogy annak lennie kell. Holnap fontos megbesz�l�se lesz, �s ha nem csin�lja ezeket meg most, akkor soha se. M�r t�bbsz�r gondolt Bell�ra, akit lassan fel k�ne h�vnia, de semmi ideje. Esetleg egy k�v�ra, vagy te�ra tudna id�t szor�tani, de az meg nem el�g, ha m�r a Sparks l�nnyal lehet, akkor t�bbet szeretne vele t�lteni, nem csup�n egy �r�t. Szeretn� a karjaiban tartani, megcs�kolni, besz�lni vele �s bizonygatni neki a szerelm�t. Az iskola m�r neki is lassan elkezd�dik, �s sokkal elfoglaltabb lesz, de most m�g nem, most k�ne kihaszn�lni az id�t, amit egy�tt t�lthetn�nek.

Brian ezzel a gondolattal vette el� a telefonj�t, �s l�tta meg az SMS-t, amit a l�nyt�l kapott: „Nem mertelek h�vni, nehogy megbesz�l�sen legy�l, de besz�ln�nk kell. Majd h�vj, fontos!” – ez lassan m�r egy napja �rkezett, de � valahogy nem vette �szre, mint ahogy azt se, hogy kerest�k m�sok is a mobilj�n. Ez mellett az SMS mellett m�g volt nyolc nem fogadott h�v�sa, de azokkal abban a pillanatban, amikor elolvasta Bella �zenet�t, nem foglalkozott. Ink�bb csak t�rcs�zott, �s m�r h�vta is a bar�tn�j�t:

- Igen, itt Bella! – sz�lt bele a l�ny.

- Szia, Brian vagyok. Bocsi, hogy csak most h�vlak, de most vettem �szre az SMS-ed.

- Semmi gond. – �s itt Bella egy pillanatra elgondolkozott. Ha most kimondja, akkor nem vonhatja vissza, nem mondhatja azt, hogy csak viccelt. Biztos akarja � azt? Igen, biztos. – Valamikor a k�zel j�v�ben r��rsz?

- Persze, ak�r most is. Egy �ra m�lva a Beautily-ban? – ez egy Sparkstones-i h�res k�v�z�, Bell��k kedvenc, k�z�s helye.

- J� lesz. Akkor ott.

- Ok�, szia.

- Szia. – k�sz�nt el a Sparks l�ny, �s m�r ki is nyomta. A szob�j�ban �lt, egy egyszer� r�vidnadr�gban �s p�l�ban, b�mulva maga el�. Egyszer�en retteg a tal�lkoz�t�l. Nem att�l f�l, hogy Brian majd cs�ny�n viselkedik, hanem �ppen ellenkez�leg. T�l kedves lesz, �s � m�gis meg fogja �t b�ntani, mert becsapta, �tverte, megcsalta. Hogy lesz k�pes egy�ltal�n a fi� szem�be n�zni?

Kb. egy �ra m�lva Bella bel�pett a Beautily k�v�z� ajtaj�n, �s m�r meg is l�tta Briant, aki az egyik ablak melletti asztaln�l �ld�g�lt. A k�v�z� egy meghitt, csendes kis hely volt. Az emberek �ltal�ban egymaguk j�nnek ide, vagy csak p�rban, de egyszerre, csapatostul bet�m�r�lni az embereket nem s�r�n l�tni. A r�di�b�l halk zene sz�lt a hangulat kedv��rt, a leveg�ben pedig f�st�l�k kellemesek illata sz�llt. Brian s�r�n van itt, egymaga, a laptopja t�rsas�g�ban. Csak le�l egy ablak melletti, sarki asztalhoz, �s m�r dolgozik is. N�ha feln�z, kib�mul az ablakon �s m�r folytatja is. Szerette ezt a helyet, m�r �vek �ta idej�rt pihenni.

- Szia, Brian! – �rt oda az asztal�hoz Bella, �s le�lt vele szembe. Az �lt�z�ke nem utalt t�bb �r�s k�sz�l�d�sre, hisz egy egyszer� farmerben �s egy p�l�ban volt, de Briannek �gy is tetszett a bar�tn�je.

- Szia. Hogy vagy?

- Minden ok�, csak sokat gondolkoztam a napokban.

- Sajn�lom, hogy nem kerestelek. – vonta le a k�vetkeztet�st a Sullivan fi�. – Hidd el, nagyon sokat gondoltam r�d, de sose volt id�m.

- Ok�, semmi gond, meg�rtem.

- Mir�l szerett�l volna besz�lni, Bella? – k�rdezett r� konkr�ttan Brian, enyhe agg�d�ssal a hangj�ban. Sose er�ltette mag�t azzal, hogy elrejtse az �rz�seit, nem �rte meg. Ink�bb csak kib�mult az ablakon, m�g v�rta Bella v�lasz�t.

- Szak�tanunk kell. – ny�gte ki bevezet� n�lk�l a fiatal l�ny, mire a fi� r�gt�n r�n�zett, meglep�dve.

- Mi�rt?

- Hib�t k�vettem el, �s te sokkal jobbat �rdemelsz n�lam, ezerrel jobbat!

- Marhas�g.

- Marhas�g, vagy nem, Brian, k�rlek, tartsd tiszteletben a k�r�sem!

- Mi�rt?

- Lefek�dtem valakivel…

- Ok�, na, ez meglepett. – jegyezte meg Brian, hisz sz�m�ra t�nyleg Bella volt a h�s�g p�ldak�pe.

- Sajn�lom, hidd el, nagyon sajn�lom.

- Akarjam tudni, hogy kivel? – erre a k�rd�sre pedig Bella csak n�m�n megr�zta a fej�t. Nem akart vit�t a k�t testv�r k�z�tt, ez�rt ink�bb nem is gondolt r�, hogy mi lenne, ha kider�lne a dolog. �gy se fog. Adam nem fogja elmondani neki, m�sok pedig nem is tudj�k. – Ok�, akkor maradjunk ismer�s�k. Rendben lesz �gy?

- Sajn�lom, Brian.

- �n is. – �s itt a fi� fel�llt az asztalt�l. – Vigy�zz magadra! – �s m�r ott se volt. Sz�pen lassan, nyugodtan s�t�lt ki a k�v�z� fa ajtaj�n, kil�pve �r�kre Bella �let�b�l. A l�ny pedig csak �lt ott, egyhelyben, b�mulva maga el�. Nem s�rt, de nem m�lott sokon, hogy m�gis megtegye. L�tta a Sullivan fi� tekintet�ben az elkeseredetts�get, �s ez annyira f�jt neki. Meg kellett tennie, nem n�zhette h�ly�nek a sr�cot, nem tehette. De most, hogy t�l van rajta, hogy Brian Sullivan v�gleg kil�pett az �let�b�l, egyszer�en mag�nyoss� v�lt. Az ami eddig olyan boldogg� tette a Sparkstones-i �let�t, most t�nkrement, az eg�sznek v�ge.

- Szia! Hozhatok valamit? – hallotta h�rtelen a k�zelr�l j�v�, kedves, f�rfihangot. �vatosan feln�zett, �s �sszen�zett a j�k�p� pinc�r sr�ccal, aki nem lehetett t�bb h�szn�l.  

- Valami er�s kokt�lt megk�sz�nn�k. – mosolyodott el a l�ny, de m�g az idegen is l�tta rajta, hogy ez csak a l�tszat.

- M�ris hozom! – �s m�r ott se volt. Bella ezek ut�n csak kib�mult az ablakon, �s figyelte az embereket. K�s� d�lut�n volt m�r, ez�rt az emberek mostan�ban indultak hazafel� a munk�b�l. P�rok, akik k�zen fogva tartanak egy helyhez, ahol kettesben lehetnek, sr�cok, akik n�zik a l�nyokat, id�sebb p�rok, akik egy kis kikapcsol�d�s kedv��rt s�t�lgatnak �s egyed�li polg�rok, akik csak sietnek a c�ljuk fel�. Rocker, �sz�l�, mosolyg�, komoly egyar�nt van k�z�tt�k, m�gse sz�m�t senki se k�l�ncnek.

- Tess�k. – �rt vissza a pinc�r sr�c, �s letett Bella el� egy kokt�lt, ut�na pedig r�mosolygott a l�nyra �s ment �tj�ra. Az a fajta aranyos sr�c lehetett, aki kedvess�g�vel, mosoly�val �s a tekintet�vel leveszi a n�ket a l�bukr�l, �s � ezt tudja is mag�r�l. Az a fajta, akiket Bella m�r kisl�ny kora �ta fics�roknak nevez. Sose �rtette, hogy mi�rt pont ezt a nevet adta nekik, de ez n�la egy g�nyn�vnek sz�m�tott. Ez a sr�c is kedves volt, meg minden, de t�l sz�pfi�, t�ls�gosan er�lk�dik azon, hogy tetsszen a n�knek.

Bella Sparks ezek ut�n kifizette a kokt�lj�t, �s haza indult. S�t�lva ment, nem sz�llt t�megk�zleked�si eszk�zre, csak s�t�lt �s k�sz. �gy is el�g hamar haza�rt, ahol a ny�zsg�s csal�dj�ra tal�lt. Jennet a konyh�ban f�zte a vacsor�t, Michael, az apja �ppen a h�reket n�zte, Josh ter�tett meg fel�, David pedig csak �llt, nekit�maszkodva az ajt�f�lf�nak �s k�vette az esem�nyeket.

- Sziasztok! – k�sz�nt nekik, mire mindannyian reag�ltak is r� valamilyen m�don. Valaki intett, valaki k�sz�nt, valaki pedig csak b�lintva elmosolyodott. – Seg�tek! – ment oda Jennethez �s tette, amit tennie kell. Az �pp s�l� burgony�t megkavargatta, a levest levette kisl�ngra, hogy ki ne fusson, m�g Jennet a tepsit kivette a s�t�b�l.

- K�sz a vacsora! – jelentette ki, �s lerakta a levest az asztalra. Az �tf�s csal�docska le�lt az asztalhoz, �s m�r besz�lgettek is, mik�zben mindenki neki �llt enni.

- Bella, gondolkozt�l m�r, hogy hov� j�rj�l szeptembert�l iskol�ba? – k�rdezte Mike a l�ny�t�l.

- Nem, igaz�b�l m�g nem. Mi�rt?

- Josh a v�ros legjobb mag�niskol�j�ba j�r, �s arra gondoltam, hogy te is j�rhatn�l oda. �gy hallottam �desany�dt�l, hogy j� tanul� vagy, teh�t akad�lya nem lenne.

- Ok�, rendben van, nekem teljesen mindegy.

- Akkor holnap felh�vom az igazgat�t!

- K�szi.

- Te pedig majd rem�lem, �gyelsz r�! – n�zett Michael Joshra mosolyogva.

- Persze. – b�lintott unottan a kisebbik tes�, mire Jennet nevetve v�llon �t�tte.

- Josh, k�rlek, legal�bb egy kicsivel t�bb lelkesed�st!

- Igenis, uram. Megtiszteltet�s lenne. – tisztelgett sz�les vigyorral Joshua, �s folytatta a vacsor�t. Bella csak n�m�n k�rben�zett az asztaln�l. Jennet nevetett Joshon, az apja azon, ahogy a szerelme nevet, David pedig csak cs�ndesen mosolygott rajtuk. Az eg�sz egy �sszetart� csal�d volt, aminek Bella a r�sze lehetett, v�gre, �let�ben el�sz�r egy �sszetart�, er�s, szeret� csal�d tagja lehet. Igaz�n szerencs�snek �rezheti mag�t.

10. r�sz V�GE