8. rész: csupán játék

Egy házibuliban általában őrültségek történnek. Az alkohol kapja a főszerepet, a részeg emberek és a vad fiatalok pedig csak a ráadás. A lányok általában szórakozás céljából mennek ilyen helyre, a fiúk pedig egy kis kaland kedvéért, általában. Amikor Adam Sullivan kirakosgatta a pultra a sok piát, nem gondolkozott semmin. A feje még teljesen tiszta volt, egy kortyot se ivott, pedig szüksége lett volna rá. A ház üres, csak ő volt otthon, és az egész már fel volt biztosítva a barátoknak, akik megünneplik vele a huszonegyedik szülinapját. Most már kimondhatja, minden országban nagykorúnak számít, Amerikától kezdve Európáig, onnan tovább Ázsiáig, Indiáig, Ausztráliáig és még a Sarkokon is.

Sose volt az a túlbulizós srác, de szeretett jó társasággal jókat inni, és játszani. Nem olyan bulit tervezett aznap estére, ahol megy a zene, az emberek isznak, táncolnak, csókolóznak és hasonlók. Olyan tervei voltak, amikhez köze se volt ezeknek. Na, jól van, ez így téves információ, mert lesz alkohol is, tánc is meg ki tudja még, hogy mi, de nem ezeké lesz a főszerep. A párnák már a helyükön voltak a földön, a pontosan tíz darab kényelmes textil, ami kényelmes hely lesz a játékoknak.

Adam már csinált ilyen bulit régebben is, és annak nagy sikere volt utána. A barátai mondták, hogy extra volt, meg nem szokásos házibuli, de nagyon jó, amolyan Adames, vad és érdekes.

Aznap tényleg ki tett magáért. Eltökélt céljai voltak, egyetlen lányt illetően. Meg akarta tudni, hogy Bella mit érez iránta, hogy fordul feléje? Hogy miért akarta ezt ennyire tudni? Csupán, csak az egójának tenne jót, ha Bella még a mai napig érezne iránta valamit, akármit.  

Egy egyszerű sötét farmerben, és egy zöld pólóban volt, haja kócosan, mégis látszott, hogy igenis foglalkozott vele egy keveset, nyakában pedig ezüstlánc, bal csuklóján egy fekete óra, végül pedig a jobb keze két ujján egy-egy széles, ezüst gyűrű. Az egész bizarrul hangzik, hisz egyáltalán nem férfias a gyűrű, Adamnek mégse jutott még egyszer se az eszébe, hogy levegye. A nőknek általában tetszik, hisz az imidzséhez tartozik, de igazából senki se tudja, hogy mit jelent neki az a kettő széles, ezüst, gravírozott gyűrű.

A kapucsengő pontban nyolckor szólalt meg először, és amikor a Sullivan fiú ajtót nyitott, Bellával, Joshsal és Nettyvel találta magát szembe.

- Csá, haver. – nyújtott kezet Adam felé Josh.

- Sziasztok!

- Halihó! – vigyorgott rá Netty, és bement a házba.

- Szia, Adam! – mosolygott halványan Bella, aki utoljára lépett be a házba a vendégek közül, egy kis csomaggal a kezében. – Boldog huszonegyet! – nyomta a fiú kezébe, és elment mellette, a többiek után. Adam egy ideig csak állt, kezében a dobozzal, teljes meglepettséggel. Bella mégis változott, még, hogy mennyire megváltozott. Hisz a Sparks lány felnőtt, anno sose csinált volna ilyet, soha a büdös életbe.

A fiú nyelt egy nagyot, és becsukva az ajtót, ment a három vendégje után.

- Túl pontosak voltatok, tehát… szolgáljátok ki magatokat a piás pultnál, egyelőre ennyit tudok felajánlani. – mosolygott, és itt ránézett a díszes ajándékdobozra. Először arra gondolt, hogy beviszi a szobájába, leteszi és kész, majd holnap megnézi, mi van benne, de utána végül tényleg bement a szobájába, elnézést kérve a barátaitól és kibontotta a dobozt. A masnit leszedte róla, ami olyan alaposan meg volt kötve, hogy alig lehetett kibontani. Utána pedig már szét is csuklott a dobozka, megmutatva a tartalmát, ami egy újabb dobozt rejtett magában, méghozzá egy ékszerest. Adam nem is gondolkozott el azon, hogy vajon mi lehet benne, csak felnyitotta és már a szeme elé is tárult a széles, ezüst gyűrű, a másik kettő, harmadik tagja.

Még régebben, négy évvel ezelőtt, amikor Bella szerelmet vallott neki, és ő bele vágott egy idióta játékba, négy hónapig voltak együtt. Az első hónapban a Sparks lánynak sok mindenre sikerült rájönnie, ráébrednie, és éppen ezért is adott a második hó fordulójukon egy ilyen gyűrűt a fiúnak. Utána a harmadikon is kapott egyet, és végül a negyediken szerette volna oda adni Bella a harmadikat, hogy teljes legyen a gravírozás, de mivel a fiú a hó forduló előtt még szakított vele, ezért ez elmaradt.

Adamnek nem kellett túl sokat gondolkoznia, hogy rájöjjön, ez a harmadik, a hiányzó, az utolsó pár az ezüst gyűrűiből, a rejtvény befejezése. Nem egy éjszakát gondolkozott végig, azon merengve, hogy vajon mi lehet a harmadik gyűrűbe belegravírozva, vajon mi lehet az utolsó szó? Emlékszik, amikor az elsőt kapta meg, nagyon meglepte vele a lány, főleg, hogy annak a szövege csupán három betű volt: „Now”, magyarán Most, és emlékszik arra is, hogy milyen kíváncsi volt a folytatásra, ami csupán két betű volt: „or”, magyarán Vagy, és végül a harmadik gyűrű itt van a kezében, négy év elteltével. Hihetetlen ez a Bella, nem igaz, hogy nem felejtette el, nem igaz, hogy most megkapta, hihetetlen. „Never”, ez volt az utolsó gyűrűbe gravírozva, magyarán Soha. Most Vagy Soha, „Now or Never”… Mit akar ezzel Bella, mire akar ezzel célozni? Adam akármennyire is gondolkozott ezen, egyszerűen nem jött rá sehogy se. Képtelenség volt számára, hogy ennek a három gyűrűnek a jelentését valaha is megfejtse egymaga, Bella segítsége nélkül, képtelenség.

Fél kilenckor már mindenki megérkezett, mind a tízen ott voltak abban a nem túl kicsi nappaliban, amivel együtt az egész házat Adam az otthonának tudhat.

- Mindenki kiszolgálta magát a piás pultról? – kérdezett rá hangosan Adam, és mivel mindenki csak bólintott, ezért folytatta: - Van kedvetek játszani?

- Attól függ. Mit játszunk, Sullivan? – kérdezte kajlán vigyorral Netty.

- Én üvegezésre gondoltam. – és itt mivel ténylegesen senki se ellenkezett, a kis csapat leült körbe, egy-egy párnára mindenki, középen egy piával teli üveggel. – Úgy voltam vele, hogy nem akarlak titeket untatni a szokványos felelsz vagy mersszel, semmi ráadással, így teli üveggel játszunk, és mindig akire fordul az üveg, először meghúzza, és utána kezdi a felelsz vagy mersz részt. Ez így mindenkinek jó?

- Mi van az üvegben? – kérdezett rá Joshua érdeklődve.

- Egy jó kis alkohol tartalmú üdítő. Saját kutyulmány, tehát ennyit mondhatok róla.

- Oké, akkor kezdjük. – jelentette ki határozottan Nick, és mivel senki se ellenkezett, ezért tényleg Adam megfogta az üveget, és pörgetett. Az üveg szépen lassan forgott, és végül sorsszerűen Bellánál állt meg.

- Ugye semmi mérgező sincs benne? – nyúlt az üveg felé a lány, de közbe Adamre nézett.

- Nyugi. – mosolygott rá a fiú, és itt már meg is húzta. Csak egyetlen egy korty, és már látszott is a Sparks lány arcán az a fajta grimasz, ami a finom, keserű piáknál szokás vágni.

- Felelek! – jelentette ki, és kíváncsian várta a kérdést.

- Miért pont „Now or Never”? – Adam arca teljesen kifejezéstelen volt, de azért felemelte a jobb kezét, amin a három gyűrű ott díszelgett.

- Most vagy Soha. Ez jellemző rád! Vagy valaki rögtön a tiéd lesz, vagy soha, ennyi. – erre a csípős válaszra akárki, bátran rákérdezhetett volna, hogy mi ez-az egész, ők tényleg ismerik egymást már régebb óta, vagy mi van?! De mégse tette fel ezt senki, mert mindenki érezte a levegő forrását, ami egyértelmű választ adott a kérdésükre.

Bella nem várt sokáig, csak nyelt egyet és már pörgetett is. Az üveg most kevésbé forgott határozottan, de volt benne bőven erő, de végül mégis megállt, mégpedig Wrennél, egy számára még ismeretlen srácnál. Ahogy Joshtól hallotta, a fiú Adam csoporttársa, és elég jó haverja, amolyan titokzatos valaki…

A fiú minden szó nélkül meghúzta az üveget és undorral, de le is nyelte. Látszott rajta, hogy nem undorodik ő az üveg tartalmától, csak Adamet akarja szívatni, akin persze semmi se látszott.

- Merek! – vágott bele a durvábbik részébe Wren.

- Oké, akkor csókold meg azt, aki a társaságból a legszimpatikusabb számodra!

- Biztos ezt akarod? – kérdezett rá furcsa ábrázattal Wren, és mivel Bella bólintott, a fiú felállt, és határozottan megcsókolta a Sparks lányt. Bella köpni, nyelni nem tudott. Egyszerűen lesokkolta, főleg, hogy utána csak lazán visszaült a helyére, és pörgetett.

Az üveg Nettyre pördült, meghúzta az alkoholt és kinyögte:

- Én is merek!

- Vetkőzz le minimum fehérneműig! – jelentette ki furcsa, perverz hanggal Wren, amivel máris elásta magát Bellánál. Netty nem igazán bírt mit tenni, hát zenét kért és vetkőzött. Szépen lassan, szexin, mégis vadon, egy-két fiú eléggé kész volt tőle.

Ezek után csak teltek, teltek az órák, és a csapat szépen lassan megunta az üvegezést, ezért hát átváltottak egy őrültebb játékra, amihez szintén volt köze a piának, az úgy nevezett, „Én még sohase…” játék. A feladat az, hogy mindenki szépen sorba elmondja, hogy mit nem tett még soha, és aki csinált már olyat, az iszik. Adam szépen kikészítette a kb. 50 pohár löttyöt, és elkezdtek játszani. Az „Én még sohase…” már az elején szépen kezdődött.

Nick kezdte, ezzel:

- Én még sohase feküdtem le innen senkivel! – erre a mondatra a csapatból csupán öten álltak fel, a fele, Adam, Bella, Wren, Netty és Josh személyében, csak kérdés, hogy ki kivel. – Na, ne, ki kivel feküdt le? – lepődött meg Nick. Kezdte már magát komolyan jó fiúnak érezni, hogy ő fontosabbnak tartja a barátságot egy egyszerű kalandnál.

- Nettyvel. – jelentették ki egyszerre Josh és Wren.

- Ez a kettő, meg Adam. – mosolyodott el Netty.

- Bella, te kivel? – lebegett a levegőbe a kérdés. A Sparks lány a három fiú közül akármelyikkel lefeküdhetett, ezért hát nem igazán tudták eldönteni, hogy mit fog válaszolni.

- Adammel.

- Hoppá. – nyögött fel Nick, és mivel itt már mindenki ivott, ezért jöhetett Adam.

- Én még sohase smároltam pasival. – vigyorodott el Adam, és végig nézte, ahogy a csapat négy lánykája feláll és lehúz egy-egy pohárkával.

- Én még sohase voltam szerelmes. – jelentette ki Joshua, és kíváncsian várta, hogy ki volt már, ki az, aki feláll.

Bella, Netty, Nick, Kevin, Loren, Samatha és Adam állt fel, sokak legnagyobb meglepetésére. Ülve David, Wren és Joshua maradt, ami nem túl jó arány.

A Sparks lány meglepődve nézett Adamre, hisz nagyon is meglepte az, hogy a fiú volt már szerelmes, de az persze rá se nézett. Tudta, hogy nem szabad arra néznie, amerre Bella van, tudta, hogy akkor lebukna…

Hajnal négykor a csapat hót részegen tért nyugovóra, nyolc részeg ember, akik teljesen készen voltak Adam sok kavart piájától. Egyedül Bella és a Sullivan fiú volt valamennyire magánál, de Adam azért kiment az udvarra kiszellőztetni a fejét.

- Baj, ha ide jövök hozzád? – kérdezte óvatosan Bella, oda állva Adam mellé, a teraszra. A fiú épp cigizett, de a tekintete nem volt teljesen tiszta. Látszott rajta, hogy ő is sokat ivott, csak valamennyire jobban bírja az alkoholt, mint a többiek. Bella pedig egyszerűen csak nem ivott olyan sokat. A Felelsz vagy Mersz-nél szerencséjére kevésszer esett rá a sor, a másikban pedig csak kevés dolgot csinált már meg.

- Gyere csak. Hogy vagy?

- Jól, minden oké. Ügyes volt a buli.

- Kösz. Most már csak bízni tudok a többiekben, hogy nem hánynak minden össze.

- Kivel laksz itt?

- Anyámmal, de most Briannél éjszakázik. – fújta ki a fiú a füstöt. – Minden rendben van közöttetek?

- Persze. –Bellának rá se kellett kérdeznie, tudta, hogy Brianre céloz, látszott a tekintetén, amit így ittasan nem igazán bírt elrejteni. Csak nem beszéltünk már 3 napja, de minden rendben van, jegyezte meg magában a Sparks lány. Mióta eljött Adammel együtt, Brian nem kereste, nem hívta, nem írt neki SMS-t, se semmi mást nem csinált. Haragudna valamiért? – Adam, kibe voltál szerelmes? – kérdezett rá határozottan Bella, neki dőlve az erős, fa korlátnak.

- Miért nem vagy részeg? – nevetett fel Adam, arra célozva, hogy ezt a kérdését elfelejthette volna. – Nem lényeg, Bella, hogy kibe.

- De, igenis lényeg. Ismerem?

- Mondjuk. – vonta meg a vállát Adam anélkül, hogy gondolkozott volna. Az alkohol kezdte hatalmába keríteni, egyre csak jobban, és jobban. Adam Sullivan pedig részegen őszinte, nagyon, veszélyesen őszinte.

- Hogy hívják?

- Úgy, mint téged.

- Bellának. És mi a vezetékneve?

- Sparks. – jegyezte meg kifejezéstelenül a fiú, és végig nézte, ahogy Bellának szépen lassan leesik a dolog, és végül erőtlenül kinyögi:

- Az nem lehet.

- Bella, ne legyél nevetséges. Nem igaz, hogy nem vetted észre. – mosolyodott el gyengéden Adam, és közel hajolva a lányhoz, megcsókolta. Először csak óvatosan, de végül két keze közé véve a lány arcát, úgy csókolta, aki egyáltalán nem ellenkezett. Az a csók volt az újra, amit Bella annyira, de annyira szeretett. Azok a kezek voltak az arcán, amik annyira hatalmukba kerítették még régebben, négy éve. Adam férfias alakja, ahogy mohón lopja a lány csókjait, egykori szerelmének a csókjait, és nem is gondolkozik. Nem gondol arra, hogy a bátyja ennek a lánynak a barátja, nem gondol arra, hogy ezt következőnap, kitisztult aggyal mennyire meg fogja bánni, nem gondolt semmire, csak arra, hogy Bella Sparks újra az övé, lehet, hogy csak egy éjszakára, de végre újra az övé.

Az ittasság állapota hatalmába kerítette ezek után mind a kettő fiatalt, és ez által már nem bírtak tovább a vággyal, testük forrásával, egyszerűen csak csókolózva bevonultak a fiú üres szobájába, és egymásnak estek, nem foglalkozva semmivel.

8. rész VÉGE