3. rész: az első szerelem

Sparkstones-ban augusztus hava a legmelegebb. Az emberek ilyenkor használjál legjobban a lég kondikat, ilyenkor isznak a legtöbbet és ilyenkor vannak legtöbbet a tengerparton. A Stones Beach a város legkedveltebb szabad strandja, ahol bőven van hely minden féle jóra. A parton napernyők vannak felállítva, amik alá kilehet teríteni a töröközőket és barnulni. A víztől egy 10 méterre mindenféle bódé található, ahol enni és innivalót lehet venni, ezek között pedig strand foci pálya és strand röplabdaháló. A homok puha, és néhol meleg a nap sugaraitól. Az ég tiszta és kék, a hangulat pedig csodás. Mindenkinek jó kedve van, a gyerekek játszanak, a szülők napoznak vagy iszogatnak a bódéknál, a fiatalabb korosztály, a tizenévesek pedig strandlabdáznak vagy fürdenek a kellemes vizet. Bella és Josh egy kisebb, csupán 4 fős csapathoz mentek oda, akik a lány számára mind ismeretlenek voltak, kivéve egy személt. Ott állt a többiek között, éppen beszélgettek, egy Nike fürdőnadrágban és egy kék pólóban volt, szőkésbarna haján megcsillant a nap fénye, tengerkék tekintete, pedig ahogy őszenézett Bellával, szinte remegett. Mindenki látta, ahogy a lány egyszer csak megáll, és nem megy tovább, mégse szólaltak meg, hisz érezték, van valami a levegőben.

- Szia, Adam vagyok! – nyújtott kezet a Sparks lánynak a fiú, akivel túlságosan is ismerték egymást.

- Bella! – ráztak kezet, de közben végig mélyen egymás szemébe néztek. A feszültség kézzel fogható volt, Josh is inkább elkezdte üdvözölni a többieket. A srácokkal kezet rázott, a lányokkal pedig két puszizott, utána pedig szépen bemutatott mindenkit Bellának.

- Ő itt a mostoha apám lánya, Bella. Bella, ő itt Samantha, Netty, Nick és Adam.

- Sziasztok! – mosolyodott el a lány, mire mindenki viszonozta is ezt, csak simán egyszerűen.

- Valakinek nincs kedve röpizni egyet? – kérdezte aranyosan Netty, bízva a többiekben. Ő már csak egy ilyen, egy roppant szerény, aranyos és ártatlan lány.

- De, van, ugye Josh? – vigyorgott Nick a haverjára.

- Gyerünk! – mosolyodott el Samantha is, és Adam felé néztek, aki el volt merülve a saját gondolataiba. – Adam, Bella, ti jöttök? – semmi válasz, mintha nem is szólalt volna meg.

- Adam Sullivan, héé! – lépett oda hozzá, és üvöltött a fülébe, mire a fiú rá is nézett.

- Bocs, mondtál valamit?

- Jössz röpizni?

- Szerintem most nem… Bella, sétálunk egyet?

- Sétálhatunk. – és itt már mentek is. A többiek egy ideig figyelték őket, de mivel Josh megszólalt, ezzel megtörve a csendet, játszani kezdtek, Adam és Bella pedig egymás mellett, egy ideig némán sétáltak, míg végül a fiú meg nem szólalt:

- Mit keresel itt, Bell? – semmi hogy vagy, mi a helyzet, csak egy egyszerű kérdés, ami annyira Adames.

- Nem tudtam, hogy itt vagy.

- Gondoltam… Minden oké veled? – váltott át a fiú hangja kifejezéstelenről kedvesre.

- Persze, csak ide költöztem apámhoz, aki Josh mostohája, és veled?

- Jól vagyok, csak nagyon megleptél! – mosolyodott el, és mélyen a zsebeibe sűlyesztette a kezeit. Ő már csak ilyen. Adam Sullivan egy igazi bunkó, egy kegyetlen alak, akit látszólag nem érdekel mások érzése. Még régebben, 4 évvel ezelőtt Bella és Adam egy városban laktak, és a lány 15 évesen szerelmet vallott az akkor 17 éves fiúnak. Adam egy igazi játékos volt már akkor is, ami legjobban abban mutatkozott meg, hogy játszott a lányokkal és élvezte a dolgot. A nők imádták, és ő ezt kihasználta, hisz Bellával se azért jött ezek után össze, mert annyira szerette, hanem csak egyszerűen szórakozni akart egy jó kislánnyal. Kézen fogva járkáltak az utcán, az iskolába és meg-megcsókolták egymást. A Sparks lány Adamnek adta az első csókját és a szüzességét is. Tiszta szívből szerette, pedig csupán 4 hónapot voltak együtt. Az idő alatt a fiú bele szeretett a lányba, és végül a szakítás oka is ez lett. Egyszerűen csak megijedt az érzéseitől, és inkább véget vetett a dolognak, nem akarta elveszíteni egy csaj miatt önmagát. Bellának persze csupán annyit mondott, hogy nem szereti már. Végig nézte, ahogy a lány megtörik, és egy kövér könnycsepp végig folyik az arcán. Semmi több, csupán egy, de abban a lány minden fájdalma, csalódottsága, érzelme és szomorúsága benne volt, hisz annyira szerette a fiút, hogy akármire képes lett volna érte. A két fiatal ezek után persze soha többé nem szóltak egymáshoz, és Adam kb. egy év múlva már el is tűnt, elköltöztek. Azt senki se tudta, hogy hová, hisz a fiú senkivel se akarta tartani a kapcsolatot, ezért hát nem adta meg senkinek se a címét. Egyszerűen csak eltűnt a régi barátai szeme elől, és Sparkstones városában még rosszabb lett, mint azelőtt valaha is lehetett volna. Ő lett az új iskolája legmenőbb, és legjobb pasija, minden lány őt akarta, és az emberek csodálták őt, pedig tudták, hogy mennyire kegyetlen. 2 év alatt annyi lányt siratott meg, hogy azt 2 kezén se bírná megszámolni, mégse volt hajlandó felhívni Bellát, aki miatt ilyen lett, hisz szerelmes lett és el akarta őt felejteni, végleg. Több alkalommal is a kezébe vette a telefonját, több alkalommal is megkereste Bella számát a telefonkönyvben, de végül mindig ki is lépett belőle a piros gombbal, hisz a lány túl messze volt, és a vele eltöltött 4 hónap szinte álomnak tűnt már a számára, túl szép volt, hogy igaz legyen. És most… itt áll előtte az a lány, akit már kezdett elfejteni, még mindig az a kedves és mégis titokzatos báj, amit ő már olyan szépen kiismert. Szinte semmit sem változott, pedig 4 év hosszú idő.

- Akkor engem?! Arra számítottam, hogy ma új emberekkel fogok megismerkedni, erre itt támadsz te, és elrontasz mindent! – mondta Bella, egy nagyot nyelve.

- Sajnálom a múltat, oké?

- Nem sajnálod, te sose sajnálsz semmit, túl büszke vagy ahhoz!

- Higgy nekem, Bella, tényleg sajnálom, egy tapló voltam!

- Az enyhe kifejezés! – nevezett fel gúnyosan a lány, és látta, ahogy Adam hírtelen megáll, és feléje nyújtja a kisujját.

- Béke? – az arcán halvány oldal mosoly, az egyik szemöldöke a magasban, a szeme pedig ragyog. Szinte nevetségesen nézett ki az a srác, aki szinte tökéletes kinyújtott kisujjal.

- Béke! – mosolygott rá Bella, és rákulcsolta a saját ujját a fiúéra, aki ez által már magához is húzta a lányt, megölelve. Nem csinált semmi mást, csak egyszerűen óvatosan megölelte, amiből szépen kilehetett olvasni, hogyha nem lenne túl büszke, akkor most azt súgná a lány fülébe, hogy Hiányoztál. Mégse tette, inkább csöndbe maradt és csak szorosan ölelte.

- Hiányoztál! – suttogta szinte alig hallhatóan Bella, mélyen belefúrva magát a fiú nyakába. Amikor a fiú azt mondta neki, hogy nem szereti már, nagyon sokáig gondolkozott könnyes arccal, egy magában olyan dolgokon, hogy már nincs értelme az életének, minek éljek, de végül mégis itt van, és boldog, bár az óta nem volt szerelmes, de itt van, és él. Túllépett rajta, bár teljesen sosem fog, hisz az első szerelem örök és szent, mégse állt meg az élete csak azért, mert szakítottak. Bár abból az egyetlen egy kövér könnycseppből, amit még Adam is látott, sokkal, de sokkal több lett, mégis itt van, és vannak barátai, boldog. Nagyon, de nagyon sokat gondolt a fiúra, akit annyira szeretett, de az minden érzés nélkül, szemrebbenést mellőzve szakított vele, és később persze azt is megtudta, hogy Adam soha nem is szerette, csak játszott vele. Abban az időben ez eléggé lerombolta az önbizalmát, mégis egy idő után jól lett és újra építette azt, amit a fiú erős és kegyetlen szavai romba döntöttek. Még most se mondott semmit, csak ölelte Bellát teljesen némán, míg végül csak ennyit kérdezett:

- Visszamegyünk a többiekhez? – semmi reakció a lány vallomására, mintha nem is hallotta volna, csak ez az egyszerű kérdés.

- Persze, gyerünk! – és itt tényleg visszamentek. A többiek éppen nagy játékban voltak, küzdött a két csapat egymás ellen, Josh és Netty, Nick és Sam csapatfeloszlásban, ami később 1-1 taggal bővült, mert Adamék is beálltak. Játszottak, mint a kisgyerekek, néha üvöltöztek egy sort, de nagyon jól elvoltak, egész hosszú ideig, míg végül el nem fáradtak és nem döntöttek úgy, hogy nekivetkőznek és mennek a vízbe. Ott aztán adtak mindennek, mert fröcskölték egymást, próbálták a víz alá nyomni a másikat, vagy csupán labdáztak. 3 széplány, és 3 szinte tökéletes srác, akik egészen este nyolcig el voltak a strandon szórakozva, utána pedig mindenki ment a saját dolgára.

- Adammel már régebbről ismertétek egymást, igaz? – kérdezett rá minden köntörfalazás nélkül Joshua Bellánál, amikor elindultak hazafelé kettesben.

- Igen, sajnos.

- Honnan?

- Egy városban laktunk régebben, és 4 hónapig egy párt is alkottunk! – jelentette ki Bella, mire a fiú egy ideig csak meglepődve nézett rá. Nem titkolta, hogy nagyon meglepetésül érte ez a hír, mindenre számított, csak erre nem.

- Úristen, akkor gondolom elég szar helyzetbe kerültetek…

- Mondhatjuk úgy is!

- Szereted még?

- Nem tudom. – vonta meg Bella a vállát.

- Nem akarod féltékennyé tenni?

- Úgyse bírom.

- És ha mégis? – mosolyodott el Josh. – Esetleg segíthetnék.

- Mit akarsz ezzel elérni, Josh? – nézett a lány gyanakodva a fiúra. Josh Williams minden bizonnyal tervezett valamit, és ehhez Bellának is volt némi köze, de, hogy pontosan mit, az már csak a jövő titka.

3. rész VÉGE