Néha elgondolkozok, (mert vagyok annyira pihent elméjű egyén) és eléggé hülyeségek jutnak az eszembe. Ma például azon gondolkoztam, hogyha Én nem is Én lennék, magyarán egy teljesen másik ember, akkor olvasnám e ezt a Blogot. Érdekelne e egy tizenéves lány élete, aki többször mondja el ugyan azt a dolgot, csak más megközelítésből, érdekelne e a sok hülye srác, akikről beszél, de úgyse lesz belőlük semmi, és egyáltalán érdekelne e az a lány, aki egyik nap pörög, mint a Duracell nyuszi, utána meg merev, mint a seprűnyél. Nem tudom, de valószínűleg Nem, Nem olvasnám ezt a Blogot.

Mégis ilyet írok, Én írom, és vannak olyan emberek, akik olvassák, és engem ez nagyon is meglep. :) Biztos azért, mert jókat lehet rajtam nevetni, mert néha eléggé szánalmas tudok lenni, vagy nem tudom. :) De biztos van valami oka. :D

Az eltelt három napom eléggé jól sikerült. :) Hétfőn egésznap nevettem a hülye osztályomon, meg kondiban voltam, ami megint nagyon jó volt. :D Kezdem már kiismerni a gépeket, egyre több funkcióját megismertem mondjuk már a futógépnek is, és magamon is egyre jobban érzem, hogy erősödök. :) Többet bírok már, mint első alkalommal, jobban élvezem, meg minden. :) Most, hétfőn mondjuk még beszélgettem is egy csajszival az öltözőben, meg egy sráccal a teremben. :) És egyre szimpatikusabb lesz ez-az egész dolog, mert jó fej mindenki, meg amúgy is, csak a javamra válik, ha kondizni járok. ;)

Utána, kedden fájó, összeragadt szemmel keltem fel, de nem vertem a dolgot nagydobra, csak amikor épp sminkeltem volna ki, és megláttam, hogy a jobb szemem sokkal pirosabb, mint a másik. Anyumnak meg is mutattam és ő kijelentette, hogy elvileg kötőhártya gyulladásom van, de mivel még nem olyan vészes, azért menjem még suliba. Én mentem is, de mivel egésznap a szememre panaszkodtam magamnak, ezért délután, suli után elmentem a dokihoz, aki azt mondta, hogy szerdán (vagyis ma) maradjak itthon, csöpögtessek a felírt cseppel a szemembe napi háromszor és pihenjek. :)

Így alakult, hogy a mai napomat itthon tölthettem. :D A szemem máris szebb lett, alig fáj már, szóval holnap újra belevetem magam az iskola élvezetébe. :DD Ma pedig csak filmeztem, pihentem, estefelé tanultam, és beszélgettem mamámmal. :) Szóval elvoltam, és a napom pedig csak úgy eltelt. ;)

A srác, akiről utoljára meséltem, a pécsi egyetemre járó, na, igen, vele nem is beszéltem vasárnap óta, szóval… :D jó tartós volt. :DD de most meg már mással beszélgetek, aki ténylegesen szolnoki, meg minden. :) Jó fej is, csak először is, 22 éves. Másodszor pedig, eléggé sietős. Ma beszéltünk harmadjára és már „kicsim, drágám”-nak szólít, ami nekem eléggé zavaró. Ezt közöltem is vele burkoltan, mert na. :) Akkor oké, ha együtt lennénk, de nem vagyunk. :) De ő egyelőre ennyi. :) Majd meglátjuk, mit hozunk ki belőle. ;) De most már jók legyetek! ;) :$