Néha mosolyt csal az arcodra, máskor könnyet a szemedbe. Néha reményt ad, majd máskor elvesz. Valamikor utál, de valamikor szeret is… Na, ez-az a pár sor, ami a mai napomat jellemezné, mert sajnos nem volt egy túl vidám napom, és az a baj, hogy ennek semmi különösebb oka nem volt.

Délelőtt Bőrgyógyászaton voltam és könyvtárba, ahol minden rendben volt, utána hazajöttem, beszélgettem mamámmal, megnéztem Egy jó pasi című filmet, amit mindenkinek ajánlok, és utána felhívtam Norbit a házi miatt, mert ugye ma nem voltam suliba.

Néha meglepődök magamon, hogy-hogy lehet az, hogyha egyedül vagyok, akkor teljesen magányos vagyok, rosszkedvű, szomorú, ha meg beszélek valakivel, mondjuk Norbival, akkor meg teljesen vidám. Mert igenis az voltam abban a fél órában, a nap hátralévő részében meg kész katasztrófa.

Nem tudom mi lelt, pedig még Jankusszal is beszéltem, egy nagyon jó barátnőmmel, meg amúgy se volt semmi baj, mégis ez van. Pedig vele még hülyéskedtünk is, még, hogy mennyit. :D xdd És vajon kire gondoltam egész nap? Hát, Robira. És ez így szar, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak rá… De ma még idézeteket is írtam a dologról, hogy mit is érzek, ezt ki is rakom ide. ;/ Valahogy szükségem volt rá, hogy megírjam őket… Kiírtam félig magamból a dolgokat, de persze nem lett jobb, de hát… Mindegy, nem bírok mit tenni. :S

"Olyan sok mesélnivalóm lenne, de tudom, hogy téged már nem érdekel. De azért tartsd az eszedbe, hogy mit ígértél: „Majd megtanítalak; majd nyáron megcsináljuk; majd most bepótolod.” Hová lett az a sok hülye ígéret?" 

Tudom, hogy meglepő lesz tőlem ezt hallani, de örülök, hogy holnap mehetek suliba, mert ma nem volt jó itthon lenni. Nem bírtam magammal mit kezdeni, magányos voltam, mert valami oknál fogva jó lett volna a barátaimmal lenni, és nevetni egész nap. De hát ez a napom most így alakult, majd lesz jobb is. *-* Legalábbis nagyon remélem. :$ Jók legyetek! 

"Tudod... Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha visszamehetnék a múltba, mi lenne, ha nem adnám meg a számom neked, mi lenne ha nem válaszoltam volna az sms-edre. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem ismernélek. Nem tudnám, milyen az, ha megölelsz, milyen érzés, ha puszit nyomsz az arcomra... Még azt sem tudnám, milyen gyönyörű vagy, ha mosolyogsz. Így hát tudod mit, örülök, hogy megismertelek, örülök, hogy fájdalmat okozol nekem, mert legalább tudom, hogy létezel, legalább tudom, hogy vagy, vagyis voltál nekem!"

"Amikor már a kezemben érzem a siker kulcsát, valaki mindig kicseréli a zárat.."

"Ha két embernek együtt kell lennie, végül úgyis egymásra találnak..."

"Én olyan vagyok, hogy nem érdekel, ha egy srác esélyt sem ad, de ha már egyszer esélyt ad, reményt kelt bennem, és utána vet véget mindennek… na azon már egy kicsit kibírok akadni."

"Hogyha már mellettem nem lehetsz boldog, akkor azt kívánom, hogy legalább mással legyél az."

"Kíváncsi vagyok, ha találkoznánk az utcán, köszönnél e?"

"Akik egymáshoz tartoznak - azoknak a sors
mindig talál egy újabb alkalmat a találkozásra!"