Egyszerűen utálom, amikor semmi ihletem nincs. Még mindig minden rendben van az életemben, de egyszerűen érzéketlenné kezdek válni, attól tartok. Vagy legalábbis mivel csak boldogságot érzek mostanában, ezért nem bírok egy történetet se írni. Ma be kellett volna fejeznem egy történetet, Lena versenyére, de egyszerűen képtelen voltam rá. Majdnem teljesen megírtam, de utána átolvastam és úgy döntöttem, hogy inkább nem küldöm el a versenyre, nem szégyenkezem vele. Csak ez így rossz, hogy nem bírok írni, mert nincsenek ötleteim. Vagyis vannak, de nem bírom mostanság a fájdalmat átérezni, és ezért nem bírom leírni rendesen, és szépen megfogalmazni. Hisz nem írhatok olyan storyt, amiben csak boldogság és szerelem és béke van, mert az unalmas lenne. És áhh, ez így annyira nem kóser…

A mai napom egész jóra sikeredett. ;) Tizenegyig aludhattam, így szépen kipihentem magam, elég rendesen, utána megebédeltünk és már mentünk is Kisújszállásra és Kenderesre rokonokhoz. :) És onnan nyolc körül értünk haza, szóval elég hamar vége lett a napomnak… :)

De egyébként ma rendesen szerencsétlen voltam, már nem azért a pár forintért. :D Majdnem eltörtem egy gyertyatartót, de az hála az égnek műanyagból volt és végül nem tört el, plusz még a kezem is remegett egésznap, szóval gyönyörű vagyok. :DD xdd

És igen, nagyjából ennyi is. Az-az igazság, hogy először nem is terveztem írni, de az első részt le akartam ide írni még most, frissen, mert holnap nem bírtam volna ugyan így előadni. :) De most már jók legyetek, elvileg holnap is jelentkezek majd! ;)

ui.: ez a mi karácsonyfánk lenne, nővéremmel díszítettem. :) *-* büszkeségem