Ez a hely egy olyan blog szerű tünemény, ami rólam íródott, de egy kicsit talán rólad is szól, hisz arról írok, ami engem érdekel, ami leköt, amit szeretek, de ki tudja, nem lehet, hogy esetleg te is ugyan azokat szereted, téged is ugyan azok a dolgok érdekelnek, mint engem?! :) Ezt csak akkor tudhatod meg, ha figyelemmel követsz! ;)
"Az élet, úgy látszik, rossz rendező, a szereplőket elkésve hozza össze, és sokszor talán feleslegesen."
A kezdet szép, a vég kegyetlen… Ha valaki így kezd egy blog bejegyzést, akkor már gondolhatja az ember, hogy az írás egyszerre lesz vidám és szomorú. Főleg, hogy én már említettem, hogy nincs minden rendben a Régi Nagy Ő-vel. Most mindenki azt gondolhatja, hogy a vele kapcsolatos dolgok mindig megoldódnak, de nem, ez most végleges probléma. De először is…
A mai délelőttöm nagyon kellemesen telt. Az önkéntes munkát végig nevettem, mert Activity-ztünk a kicsikkel és ezért jó volt. :) Alapból szeretek mutogatni, rajzolni és körül írni, tehát érthető… :D Utána haza jöttem és elmentem barátnőmhöz, Rose-zal, akivel jót beszélgettünk, ökörködtünk. :) Vidám voltam, de valahogy éreztem, hogy nem lehet ilyen napom, túl jó ahhoz, hogy így maradjon. És igazam lett…
Most itt ülök, és minden féle hülye káromkodás jut az eszembe, próbálok vidám számokat hallgatni, mert nem akarok sírni, nem akarom, hogy szembekerüljek a valósággal. Ennyi volt, vége, végleg. Már nem fordíthatok semmit se vissza, a Sajnálómmal már semmire se megyek, vége, ennyi volt, és talán soha el se kezdődött. Most furcsa belegondolni, hogy vajon mi lesz a jövőben, mi lesz velem majd? Félek a jövőtől, rettegek, hisz ezernyi változat létezik. Nem kezdem most el itt sorolni azokat a marhaságokat, egyszerűen csak próbálom kiírni magamból a gondolataimat. Azt hittem majd jobb lesz, ha leírom, de nem, talán még rosszabb, hisz kezdem felfogni, hogy ennyi, soha többé nem mondhatom azt, hogy mennyire szeretem, hisz kiosztottam, a nélkül mondtam neki baromságokat, mielőtt felfogtam volna, és ő csak kedvesen, aranyosan reagált. Most komolyan, még ilyenkor se képes belém taposni, ilyenkor se képes elérni, hogy végre valahára megutáljam. Elvesztettem őt, pedig nem akartam, nekem csak ő kell. Ő mondta, hogy majd jobb lesz, és találok valakit, aki nála jobban is boldoggá bír tenni, de nekem olyan nem kell. Nekem csak ő kell, senki más… De erős leszek, nem érdekel semmi se már, leszarom, hogy ki mit gondol, nekem így jobb. Mosolygok, és kész, így lesz a legjobb.