Úristen, a fejemben káosz van... Egyszerűen túl bonyolult ahhoz, hogy csak itt leírjam, hisz nem érti az-az ember, aki nem élt át még ehhez hasonlót. Az élet felfogása annyira más, mint akárki másnak. Tisztelem azért, mert olyan, amilyen. Tisztelem, mert nem titkol semmit, hanem megnyílik és beszél. Hogy miről beszélek? 

Az oldalt nem olyan régen, csupán pár napja felkereste és srác, aki látássérült és megszeretett volna rá kérni, hogy akadálymentesítsem az oldalt. Ez abban nyilvánul meg, hogy helyezzem át az oldal olvasható részeit egy másik tárhelyre, ahol kevésbé grafikus a kinézet, így a képernyő olvasó programja nem kódnyelven olvassa fel, hogy mi van oda írva. Ez így eléggé bonyolultul hangzik, higgyétek el, még nekem is, de a fiúval két napja beszélgetünk, órákat, folyamatosan. 

A filmekben a vakok annyira másak, annyira műek hozzá képest. Az érettsége, a szavai, a gondolatai és a nyíltsága, az életvétele, a felfogása és a nézőpontja, annyira szép, talán túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Most még annyira furcsa nekem ez-az egész, hogy egy olyan sráccal beszélgetek MSN-en keresztül, aki világ életében a sötétségben élt, nem láthatja azt, amiben egész életében él és mégis boldog. Tisztelem őt, hisz ő egy különleges ember, egy olyan fiú, aki teljesen más, mint a többiek. Már most imádok vele beszélgetni, csak még furcsa, nagyon furcsa. Annyira nem olyan, mint akárki más, akit ismerek, mégis elragadó az egész. A dicséret amiket kapok tőle, és az egész valója. :) Valahogy önbizalmat ad az élethez! :$