Íme, az első hetem, amit leírok ide nektek, az első olyan bejegyzés, ami úgy komolyan ide való. Tehát.... Ez a hetem a nagyon rossz és a nagyon jó hét határát súrolja, hisz bőven kaptam benne hideget és meleget is. Még előttem van a hétvége, de elég lesz azt az 5 napot ide szépen leírni. :D

Kémia, Drága Kémia. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e vele így, de nagyon nem szeretem, sőt... Általában az a fajta ember vagyok, aki olyan tantárgyat szeret és bír tanulni, ahol a tanár is normális, hát a Kémia tanárom nem az. Néha még én gondolkozok el rajta, hogy biztos van ennek diplomája, biztos, hogy jó oldalon áll? Mert amikor mondja a fogalmakat, akkor félre beszél néha. Egyszer elmondja, és amikor újra ismétli, teljesen máshogy mondja el. Nem tudom, hogy ez miért lehet, de én nagyon nem szeretem, és ő se engem. Hogy miért nem? Mert nem tanulok túl sokat a tantárgyára. Egy teher számomra, hogy még egy egész évig nem adhatom le, ennek a bizonyítéka például az is, hogy eléggé rosszul állok belőle, épp, hogy nem fogok évvégén megbukni. A héten pont kaptam belőle egy szép karót, pedig tanultam, becsszó. ;)

Ezen kívül a héten történt egy olyan fordulópont szerű dolog az életemben, hogy elkezdtem újra rendszeresen beszélgetni a régi, nagy Ő-vel. Még a koli által ismerem, mert az egyik volt szobatársam ismerőse. Csupán kétszer találkoztunk, amíg ott voltam, de az valahogy bennem maradt. Kb. 1 hónapig próbálkoztunk utána összehozni egy nyomorult találkozót, de sehogy se akart összejönni, ezért hát feladtuk, és alig-alig beszéltünk. Ne kérdezze senki se, hogy ez, hogy változott most meg, de ma már naponta beszélünk, és nyáron tervezzük a találkozót, minél hamarabb. Ez eddig szép is jó, de ott vannak a dolgok, amiken gondolkodnom kell, amik kétségbe ejtenek, és néha elkeserítenek. Például ott van neki a barátnője, akibe állítólag szerelemes, mégis velem akar lenni. Plusz ott van a távolság és a korkülönbség. Sok hülye dolog, amik egy kicsit bizonytalanná tesznek. Bele akarok-e én rontani egy kapcsolatba, akarok-e én egy olyan sráccal lenni, aki ki tudja, mit akar valójában? Annyi kérdés, és az Isten szerelmére, olyan kevés válasz. Most jelen pillanatban időt kértem tőle, megbeszéltük, hogy holnap is beszélünk, de a találkozás témáját egy kicsit szüneteljük, míg el nem döntöm, mit is akarok. Tehát szurkoljatok nekem minden téren, szükségem lesz rá! :$