A kínai konyhát szinte azonnal meg lehet szeretni, a japán ételeket viszont meglehetősen furcsának fogja találni a külföldi. Japán konyhája -- nem is olyan régen -- elsősorban vegetáriánus volt, csak a halételek tették kissé változatosabbá. A XIX. században kezdték bátrabban használni a húst, de a tejtermékek példáin sohasem váltak igazán népszerűvé. A sajtot valami rémes dolognak tartják, a főzéshez nem használnak vajat, tejet pedig szinte egyáltalán nem isznak. A sütés fortélyait a portugálok már a XVI. században elhozták Japánba, a legtöbb étel mégis fán párolva készül. A japán ételek egy része mintha nem lenne kellőképpen átfőzve, más részüknek pedig igen szokatlan az íze, elsősorban a külföldön nem használatos alapanyagok -- például a szójababtúró vagy a kesernyés pác -- következtében. Az élvezet egy részét a látvány okozza: a világon egyetlen nép sincs, amely ekkora figyelmet szentelne az ételek küllemének, még Délkelet-Ázsiában sem. Mivel az emberek nagy része évszázadokon keresztül nagy szegénységben élt és elsősorban rizsen tartotta fenn magát, a japán ételek legtöbbje egyszerű, de mindenekelőtt a látványos megjelenésre és a markáns, csípős ízhatásra törekednek. De ha már egyszer sikerült megkedvelni a japán ételeket, nem kevés meglepetéssel, újdonsággal szolgálnak. Az éheseket számos vendéglátóhely várja, az elegáns restoranoktol a kezdve a báigig, ahol legfeljebb némi harapnivalót kaphatunk az ital mellé, viszont egész biztosan találkozni fogunk néhány szomjas gésával. A restoran feltehetőleg európai ételeket kínál. Az igazi japán vendéglő a ryoriya. A ryoriyák választéka általában csak néhány, de az is lehet, hogy csak egyetlen ételfajtára korlátozódik, pl. tempurát, sushit vagy tésztaféléket lehet kapni. Az étlap éppen ezért nem különösebben lényeges csak összezavarja az embert. A japán ételek nem szigorú sorrendben követik egymást, több ételt szolgálnak fel egyszerre, ezért a fogások sajnos gyakran hidegek. Ez a japánokat nem zavarja, hiszen egy időben kifejezetten divatos volt hidegen enni az ételeket, mivel a császár konyhája olyan messze volt az étkezőhelyiségektől, hogy a forró ételek legfeljebb is csak langyosan érhettek el a rendeltetési helyükre. A levest általában második fogásként eszik, de tulajdonképpen bármikor sor kerülhet rá az étkezés során. Desszertet szinte soha nem esznek. A japánok külön eszik a süteményeket és vacsora sima főtt rizzsel fejeződik be. A japánok mindig két tál főtt rizst esznek, az egyiket a halottakért. Ha Japánban járnak bízzák nyugodtan magukat a házigazdák segítségére, különösen ha a hamisítatllan japán fogadók (ryokan) egyikében szálltak meg, ezek ugyanis az ország csodái közé tartoznak.

A legfőbb alkoholtartalmú ital a sake (száké). Ez egy elég enyhe rizsbor amit melegen fogyasztanak kis csészékben. A japánokat rendszerint lenyűgözi, hogy a nyugatról érkezett túristák mekkora mennyiséget tudnak a sake-ból fogyasztani, hiszen a zsírszegény étrend köveztkeztében a japánok kevésbé bírják az alkoholt. Jó a sörük és a japán whisky is fogyaszható, ez utóbbinál a Suntory a leghíresebb márka. A szőlőbor még nem az igazi, de a jövőben bizonyára ezt is finomítják. 

Receptek:

A sushi szó jelentése: hosszú-élet-költemény. A sushi az élelemezéstudósok szerint nagyon egészséges étel: finom, könnyű, alacsony kalóriatartalmú étel. A sushi eredetileg úgy keletkezett, hogy a nyers húst rizsbe csomagolva tárolták, így tovább friss maradt. Csak később kezdték el együtt fogyasztani a kettőt. Ma a sushi nemcsak Japánban, hanem külföldön is népszerű fogássá vált. Ahhoz, hogy az emberből itamae, azaz sushi-mester legyen, hosszú évek tanulása szükséges. Addig is, íme egy kis rövid bevezető, hogy az étteremben ne legyünk tanácstalanok, mit kóstoljunk meg. 

A sushi legfontosabb alapanyagai: 

1. kerek szemű (rizottó) rizs,
2. rizs-ecet,
3. szárított nori-lapok (papírvékony algalapok),
4. wasabi (zöld színű japán torma),
5. shoyu (japán szójaszósz),
6. gari (ecetben eltett gyömbérszeletek),
7. daikon (japán retek),
8. wakegi (újhagyma),
9. nyers hal.

Az itamae legfontosabb munkaeszköze a hocho, a kés. A sushi elkészítésének egyik alapvető feltétele, hogy a kések borotvaélesek legyenek, mert csak éles késekkel lehet az alapanyagokat hajszálvékony szeletekre vágni. A sushi készítéséhez makisut, bambuszgyékényt is használnak, ennek segítségével készülnek a sushi-tekercsek. 

A sushihoz köretként gyakran szolgálnak fel misolevest, italként legjobb saket vagy zöld teát inni hozzá. 
 

A sushinak két fő fajtája van: az egyik a nigiri sushi, ahol egy kézzel formázott rizsgombócon tálalják a halszeletet, a másik a maki sushi, ahol a rizs és a hal a nori-lapok segítségével kis hengerekké van formázva. 

AKAGAI, vörös vénuszkagyló 
Ez a kagyló az egyik legízletesebb sushi-alapanyag, és ennek megfelelően meglehetősen drága is. A japánok különösen a hashirat és a himot kedvelik, előbbi a kagyló záróizmának, utóbbi a húst a héjhoz tapasztó szálak japán neve.

KAPPA MAKI, uborkával
Maki vegetáriusoknak: noriból, rizsből és uborkából készül.

IKA, tintahal  
A tintahal hagyományos sushi-alapanyag. Nyersen a tintahal sápadt-fehér színű, főzve bíborvörös színűvé válik a bőre, a főtt polipéhoz hasonlóvá.

MAGURO, tonhal 
A tonhal klasszikus sushi-hal. A hal sovány részeit használják fel. Húsa vörös színű. A finom szeleteket nyersen, kézzel formázott rizsgombócokon tálalják.

IKURA, lazackaviár 
A lazac aranyvörös színű kaviárját leggyakrabban gunkan makiként, "csatahajó tekercs"-ként tálalják.

EBI, homár 
A rák párolás közben egy kis nyárs segítségével kap egyenes formát. Hidegen tálalják.

TAKO, polip 
Csak nagyon rövid ideig párolják: 15 másodperc a forró vízben éppen elég. A karokat ferdén vékony szeletekre vágják.

TAKO, krák 
Ehhez a sushihoz a tintahal karjait használják fel, míg az ikahoz a testét.

SAKE, lazac 
Véletlenül ugyanúgy hívják, mint a rizsbort, de máshogy ejtik ki a két szót. Japánban szinte sohasem esznek nyers lazacot. Ez a szokás a Kaliforniában élő japánoknak köszönhető.

ALASZKA TEKERCS, a repülőhal ikrájával 
Ez a tekercs kívül hordja a rizsrétegét. Először rizzsel borítják be a nori lapot, majd megfordítják, és erre jön a töltelék. Egy darab fólia segítségével tekerik össze. Ez a változat halikrával van díszítve.

ANAGO, tengeri angolna 
Csak kis angolnákat lehet az anagohoz felhasználni. Édeskés szószban párolják meg a húst, ugyanezt a szószt tálalják a sushihoz is.

FUTO MAKI, zöldséggel 
Ezek a vastag tekercsek szinte bármivel megtölthetők. Többnyire vegetáriánus töltelékkel készülnek, például spenóttal, uborkával, avokádóval, tökkel, shiitake gombával vagy akár omlettel.

SABA, makréla 
Többnyire marinálva, ezüstös bőrével együtt tálalják.

TAMAGO, omlett 
A tamago kissé édeskés tojásomlett rizsen tálalva, gyakran egy nori-öv tartja egyben. 

TEKKA MAKI, tonhallal 
Klasszikus tekercs noriból, rizsből és egy szelet nyers tonhalból. Létezik csípős változata is, ennél a halat borspasztával marinálják.

HOTATEGAI, szentjakab kagyló 
Japánban nagyon kedvelt sushi. A szentjakab kagyló nem tartozik a szokásos kagylófajták közé, mert meglehetősen mozgékony a víz alatt. A japánok szerint azonban ínyencfalat. A legfinomabb nyersen fogyasztva.

HAMACHI, sárgafarkú ton 
Gyakran úgy szeletelik, hogy egy csík vagy az egyik sarka sötétebb legyen. Erős "halíze" van.

ALASZKA TEKERCS, lazaccal, avokádóval, szezámmaggal
Enyhén pirított szezámmag, nyers lazac és avokádó teszi ezt a sushit különlegessé.

O-TORO, nagyon zsíros tonhal 
A tonhal legzsírosabb részéből készül. A tonhaldarabok közül a legjobbnak tartják, és nyersen fogyasztják.

TOBIUONOKO, a repülőhal ikrája
Arany kaviárnak is nevezik, gunkan makiként készítik el. 

SUZUKI, tengeri sügér 
A legfinomabb és legdrágább sushi-halak közé tartozik.

UNAGI, angolna 
Az édesvizi angolna filéit nyárson grillezik. Ezután 5 percig gőzölik, majd lecsöpögtetik. Mirinből (édes sakeból) és cukkorból készült szósszal megkenik és még egyszer grillezik. Szezámmaggal a legjobb.

MAGURO, tonhal Sushi nyers, sovány tonhalból. A japán nemzeti színekben.

CHU-TORO, zsíros tonhal 
Nyersen tálalják. Kissé édeskés ízű, szétolvad a nyelven.