Egyszerűen csak a kíváncsiságom és a szívem legyőzött, vagyis azt hiszem. Hogy miért is? Mert most azzal az illetővel beszélek facebookon, akit anno a Régi Nagy Ő-nek neveztem. Igen, aki már nyár óta olvassa a blogom, és jó a memóriája, az még emlékezhet is Rá, hogy mennyire odáig voltam érte, és mennyire nevetségesen szerelmes. :$

És igen, most vele beszélek, és élvezem. Végig nevetem az egészet és nem bántam meg, hogy Én írtam rá. :) Most nem fogok többet beleképzelni, mint kellene, csak beszélgetünk, hülyéskedünk, kötözködök vele, ő pedig elvan. :D Nem képzelem azt, hogy én megszerezhetem ennek a Dilis Srácnak a szívét, mert nem, és az-az igazság, hogy már nem is akarom. ;) Valahogy felnőttem, legalábbis azt hiszem. :) És máris boldog lettem, mert mondjuk azt mondta, hogy jó velem újra beszélni. :) És én ennek örülök, és dagad a májam tőle. :) És áhh, olyan jó most. :) Maradjon már így, nagyon kérem!!! *-*

A mai napom egész jól telt. :) Sokáig aludtam, mert egész este, hajnal négyig a Szürke ötvent olvastam és alig bírtam letenni. ;) Utána pedig bementem nővéremmel Szolnokra kenyérért és később vissza. Tanultam, tévéztem, teáztam és most gépezek. :) És boldogan vigyorgok a monitorra, és nem tudom, hogy miért. :D Egyszerűen csak igen, jól vagyok. :D :) És ez-az. :DD Szép hetet mindenkinek, jók legyetek! ;) *-*