Sziasztok! Az eltelt két napom eléggé siralmasra sikeredett. Jó, ez lehet, hogy túlzás, mert a csütörtököm nem is volt még olyan vészes, de a péntek… Az eléggé pocsékra sikeredett. :/

Először is a csütörtöki napom… Infóból kellemes meglepetés ért. :) Azt hittem, hogy milyen szarul sikerült a dogám múlt héten, és a legjobbak között lett. :) Olyan büszke voltam magamra. :) Meg írtam egy eléggé nehéz matek dogát, ami nem tudom, hogy sikerült, és kb. ennyi. Az egész napomat csupán a szemem fájása húzta le, mert még mindig fáj.

Anyum erre mondja azt, hogy ha fáj, akkor ne üljek géphez, mert nem jó neki. De mondjuk, hétvégén se enged el most sehová, mert kíméljek csak a széltől, ha az a hülye doki már elküldött iskolába. És ha ez nem lenne elég, elvileg olyan szemcseppet írt fel, ami csak károsítja a szemem, mivel nincs kötőhártya gyulladásom, ez meg arra való. -_- Tehát most nem tudom, hogy használjam e, mert az biztos, hogy egyre jobban fáj, és ennek így nem lesz jó vége. :(

Ezért mondjuk nem is mentem kondiba aznap, mert nem volt se erőm, se kedvem, és ugye még a szemem is. Később, az éjszakám úgy telt, hogy tizenegykor lefeküdtem, éjfélig forgolódtam, és utána sikerült elaludni, de óránként fel-felkeltem, és ez látszódott rajtam ma, mert egész nap mosott rongy voltam, és még ráadásul rosszkedvű is. Na, de, hogy miért? Miért az a címe az egész bejegyzésnek, hogy „Alsó indexes mélypont”? Talán mert az egyszerű mélypont túl sablonos lett volna, és az alsó index egy kicsit még lentebb viszi az egész dolgot, mert igen, most eléggé készen vagyok, idegileg. :/

Az-az igazság, hogy reggel még okom nem volt rossz kedvűnek lenni, mégis az voltam. Utána egyre csak feszültebb lettem, alig beszéltem, és ötödik óra után, tesi után, az öltözőbe kitört a balhé.

Tudni illik, nekem rossz szokásom, hogy szeretek bele szólni a dolgokba. Általában mindig, mindenről van véleményem, és ezért persze, nem bírtam szó nélkül megállni, amikor egyik osztálytársam T, akivel alapból nem vagyok túlságosan jó viszonyban, elkezdte osztani L-t, hogy miért ebédelős, ha sosem eszik, hanem mindig oda adja valakinek a kajáját. Végül ki is derült, hogy L-nek még muszáj ebédelősnek lennie, mivel most váltott át kolisból bejáróssá, és a nevelője még nem rendezte a kajáját rendesen. Na, és én már nem bírtam tovább, hogy T olyanba szól bele, amihez ténylegesen semmi köze, mert tényleg nincs, és ezért megszólaltam. Csak óvatosan, én is meglepődtem magamon, hogy tényleg milyen kis szelíden, megszólaltam, hogy szerintem ez L dolga, már nem azért, Ő fizeti a kajáját, nem T-ék. Na és erre a Drágalátós T és a két barátnője, K és Á elkezdtek engem osztani. Hogy nekem ebbe persze muszáj volt beleszólnom, meg én mindenbe csak beleszólok, meg ilyenek, és erre D, aki csak évfolyamtársunk, de közösen van tesink, elkezdte osztani T-t és mellém állt, hogy teljesen igazam van, meg ilyenek.

Később persze a hátralévő két órában én voltam a célpont T-ék számára, a fiúk már poénból hajtogatták, hogy „Bunyó, Bu-nyó.” És még komolyan el is gondolkoztam rajta, hogy milyen nagyon meglepődne, ha lekevernék egyet. De utána átgondoltam, és hát, nem érné meg, meg hát, testi fölényben vannak. :DD Pedig én se vagyok ám kisdarab… oO

Szóval ezzel kezdődött az egész balhés nap, de utána persze még folytatódott is, miért is ne. Pedig most tényleg úgy jöttem haza, hogy ez-az végre, vége a napnak, vége a hétnek, még jöhet a jól megérdemelt pihi. *-*

De anyával összevesztünk, nem is kicsit. Ordibáltunk, meg minden, kész dráma volt, a mosogatás miatt. -_- Mert én fáradt voltam, és mondtam, hogy a kutyakaját bevállalom, de a mosogatást hagy csinálja már meg mama, és ő rá is bólintott, de anya nem. És ezen összebalhéztunk.

Végül én csináltam meg az egész konyhát, meg minden, de elég csúnyán összevesztünk, anya barátnője szeme láttára.

De mindegy, azóta már béke van teljesen anyával, a kedvem is valamennyit javult… Meg már későre is jár, szóval jók legyetek! ;) A hétvége folyamán még jövök! :$