Sziasztok! Az eltelt egy hetem elég gyorsan eltelt, és mondjuk úgy, hogy elég jól is. :) Voltam kétszer (hétfőn és csütörtökön) kondizni, és nagyon jó volt. :) Most már kezdem érezni, hogy egyre jobban megy, meglehet, hogy az csak véletlen, de az egyik gatyám lazább lett. :DD

Meg kaptam két ötöst. :) Egyet irodalomból, a másikat meg nyelvtanból. :) ;) Szóval most eléggé jó irányba haladok a javítással. + írtam egy kémia témazárót, hittan és informatika kis dogát, de ezek ahhoz képest, hogy öt napról beszélek, még nem is olyan sok dolog. ;)

Most pedig végre hétvége. :D Enyhén szólva boldogsággal tölt el ez a gondolat, hiszen ezen a héten eléggé keveset aludtam, ismeretlen okok miatt. Az a lényeg, hogy napi 3-4 óra volt meg max. :S

De így a hétvégére feltöltött az a gondolat, hogy holnap aludhatok, ameddig akarok, és még az apukámmal is beszélhettem hat körül. :) Épp úton volt Németországban, de felhívott, hogy mi újság van velem, és én meséltem. :) Nem kevés pénzért ugye, mert fél órát végig dumáltam, de akkor is jó volt, és még meg is érte. :) :$ Hisz meséltem neki minden féléről, ami velem történt mióta elment, a húsz nap alatt. :) És jó volt elmondani, jó érzés volt, hogy egyáltalán érdekelte. :$ <3 Szerencsés vagyok ezzel a családdal. :$

A lelki állapotom most már teljesen rendben van, szóval nagyon jó vagyok. :D De sajnos Fancsu még mindig levegőnek néz. Hétfőn is odamentem hozzá, hogy jól érzem-e, hogy haragszik rám, ő erre csak félre nézett és elkezdett beszélni a barátnőjének, akivel éppen volt. Mintha ott se lettem volna, szóval ezzel úgy felidegesített, hogy az óta is hagyom inkább a fenébe. Vagy megbékél majd idővel, és hajlandó lesz elmondani, hogy mi a problémája, vagy nem… Ő tudja, én már nem tudok sajnos mit tenni, megpróbáltam. :/

És a héten volt egy veszekedésem is sajnos… :S Norbival, és egy ilyem össze gyülemkedett dolog volt már. Alapból nem volt aznap jó kedvem (kedden), és erre kaptam még egy beszólást is, és így kitört. Nem szeretném most itt elmondani az egészet, az a lényege, hogy ahhoz képest, hogy barátok vagyunk, eléggé bunkó, lenéző beszólásokat kaptam már tőle egy ideje, ezért megmondtam neki a magamét. De következőnap bocsánatot kért, és még nem oké teljesen a barátságunk, de minden csak idő kérdése. ;)

Tehát, szerintem mondhatom azt, hogy akármilyen gyorsan eltelt ez-az öt nap, azért nem volt unalmas hetem. :) De nem is bánom, hisz ez így a jó. ;) Jók legyetek!