Sziasztok! A mai napom úgy eltelt, elég szépen. :) Jó későn keltem, mert végre kibírtam magam aludni, nem kellett felkelnem korán, utána pedig tanultam a nap nagy részében, hisz holnap Kémia doga, az a doga, amiből majd kiderül, hogy megbukok e félévkor, szóval… fontos!! :l

Most meg ide ültem, és egy lesokkoló dolog fogadott. Facebookon bejelölt valaki ismerősnek, aki nem más, mint a Drága. Róla már hallottatok, még két hónapja. Ő az a 16 éves srác, akinek valamikor jó, valamikor rossz hangulata volt. Na, és igen, most újra beszélünk. Adtam még egy esélyt, de hogy minek, azt nem tudom. Semmi értelme ennek az egésznek, de most komolyan. Ő arra hajt, amire én már nem. Arra, hogy a születésnapján, februárba elveszíthesse a szüzességét… És ez így értelmetlen, marhaság…

Viszont ez-az egész segített ráébredni arra, hogy engem Robi mennyire megváltoztatott. Jó irányba történt ez a változás, hisz amiről régebben simán beszéltem, most már inkább kikerülöm, mert rájöttem, hogy nem csak arról lehet beszélgetni, nem csak az tesz engem valakivé.

De ez-az egész így olyan rossz… Hogy Robi ébresztett rá erre is, ezt is Robinak köszönhetem, de most már tisztában vagyok azzal, hogy nem fog visszajönni, ő lezárta azt az életét, aminek én a részese voltam. Arra az egy hónapra ő már nem is gondol, átlépte, miközben én itt vagyok, üresen. Mert hiányzik, nagyon hiányzik. Valamikor jobb, valamikor rosszabb. És most az utóbbi helyzetben vagyok. Tegnap jó volt, úgy telt el a napom, hogy nem is gondoltam rá, vagy ha egy pillanatra eszembe jutott, akkor nem könnyeztem be.

De a mai nap valahogy más. Most tényleg hiányzik. Ennek lehet, hogy köze van ahhoz, hogy vele álmodtam, és az álmomban újra vele voltam. Mintha mi se történt volna, úgy ölelgettük egymást, és úgy szerethettem, hogy boldog voltam, mert viszont szeretett. De ez most már lehetetlen. Hisz nem vagyok különleges. Fog nálam sokkal, de sokkal jobbat is találni, nem fogok neki hiányozni, nem is fog rám gondolni, majd csak él tovább, miközben én szépen átvészelem ezt az egészet. Nem pár nap lesz, mint ahogy eddig gondoltam, hanem sokkal, de sokkal több. Több idő kell ahhoz, hogy ne nézzem meg minden alkalommal az adatlapját, ne nézzem végig a képeit, ne éljem át újra a szilvesztert, vagy akármelyik másik alkalmat, amikor vele lehettem, vagy, hogy lefekvés előtt ne ő legyen az utolsó gondolatom.

Mert igenis Ő egy különleges srác, akárki akármit is mond. Sok mindent köszönhetek neki, és akármennyire is akarok, nem találok benne hibát, nem találok okot arra, hogy utálhassam. Utáljam azért, mert nem kellek neki? Megértem. Utáljam azért, mert játszott az érzéseimmel? Hülyeség, mert ő nem tudta, hogy mit is érzek. Utáljam azért, mert befolyásolható? Előre szólt, hogy ez egy rossz tulajdonsága, hogy túlságosan is hallgat a haverjaira. Akármennyire is gondolkozok, nem találok semmi okot, vagy legalábbis amiért utálhatnám, azért nem bírom. Sajnálom, és hiányzik. :( Vissza akarom őt kapni, most, azonnal, de attól tartok, hogy az lehetetlen.

Pedig már azon is gondolkoztam, hogy írok neki egy üzenetet, vagy egy SMS-t, amibe csupán egy szót írnék: „Hiányzol.” De tudom, hogy nem mennék vele semmire, csak még rosszabb lenne neki is, és végül nekem is, mert nem kapnék rá választ. Nem kapnám vissza azt, hogy „Te is nekem.” Mert nem, akármennyire is mondta még régebben, hogy arra gondolunk sokat, aki hiányzik nekünk. És ezért is kaptam tőle egy olyan SMS-t, hogy: „Rád gondolok.” De úgy tűnik akkor volt valami más, ami erősebb volt a befolyásolhatóságánál, és ami elveszett. :(

Páran írtátok, hogy a pasik hülyék. Én ezt osztom, mert igaz, de inkább kiegészíteném úgy, hogy a pasik haverjai hülyék… Mert azok. Inkább rájuk haragszom, mert ha ők nem mondanak semmit, akkor én még mindig boldog lennék Robival.

És tudom, hogy két ember kellett ehhez az egészhez, egy, aki a tanácsot adja (a haver), meg egy, aki végrehajtja (Robi), de akkor is. Robira még így se bírok haragudni, pedig könnyebb lenne úgy, hogyha azt mondhatnám, hogy utálom… :( De nem lehet, mert nekem Ő igenis fontos, nagyon fontos. :’(

De inkább mennék most már, nem untatlak titeket tovább, mert már biztos elegetek van a Robi témából, de hát ez egy Blog… Ez vagyok én, erre gondolok… Jók legyetek! *-*