Sziasztok! Újra itt vagyok, elég sok időhanyagolás után. Sajnos a héten egyáltalán nem sikerült géphez ülnöm, és még telefonról is csak annyira jutottam fel, hogy a chatbe válaszolgassak egyszer-kétszer. :l Eléggé forgalmas öt napos volt. :) De az a legrosszabb, hogy most próbálok vissza gondolni, hogy mikor mit csináltam, de elég kevés jut az eszembe… -.-” öregszem már, na. xdd

Az egész hetem jól sikerült, szinte minden perce vidám volt. :) A hétfője, a keddje, a szerdája, a csütörtökje és a péntekje. :D Még néhány jegyet is kaptam, mint mondjuk angolból és németből egy-egy négyest, hittanból egy ötöst, és Kémiából egy egyest. Ezek közül az utolsón kívül mindnek örültem, csak a kémiát nem értékeltem. Ez egy TZ jegy, ami eléggé durván súlyozza a félévimet, és éreztem is, hogy nem sikerült túl fényesen, de azért bíztam a kettesben. Így most 1,22-re állok kémiából, ami eléggé erős bukás. Ha november végéig nem sikerül javítanom, minimum 1,55-re, akkor kiküldik a bukási értesítőt, itthonra. Anya tudja, hogy-hogy állok, de akkor se reagálna jól, ha jönne a levél, hogy a kislánya bukásra áll valamelyik tantárgyból. :l Főleg, hogy a többiből alapvetően egész jól áll. :) Szóval most nagyon bele kell húznom. Hétfőn írok is kémia javító dolgozatot, amire vasárnap sokat fogok tanulni. ;)

Kedden 7-8. órában pedig mozizni voltunk. Na, jó, ez nem volt túl nagy, mert a Tisza moziban voltunk, meg egy kötelező film volt, egy nem régen elhunyt Pápáról, aki jól csinálta a dolgát, de elég unalmas volt. Kevés volt a téma ahhoz, hogy másfél órás filmet csináljanak belőle. :S

Ma meg ugye kikaptuk az angol dogát, ami barátnőmnek, Beának úgy lett négyes, hogy egy pont hiányzott volna az ötöshöz, és tanár úr mondta neki, hogy keressen még egy pontot. Rajta kívül még Norbi is így járt, de nem találtam, ezért Petike (Norbi haverja), meg én elkezdtünk „harcolni”. Ajánlottunk tanár úrnak lehetőségeket, hogy például ötös alá-t írjon be, vagy 4/5-öt. De nem, végül mégis kiharcoltuk, hogy megkapták az ötöst. :D De ebben az volt a legviccesebb, hogy Beának és Norbinak nem is volt túl lényeges, inkább Petikének meg nekem, hisz mi harcoltunk. :P Végül mégis Bea megölelgetett, Norbitól pedig kaptam egy kézcsókot, mert azt mondtam, hogy „Ezért még a kezem-lábam fogod csókolni!” Hát ez lett belőle. :DD Sok dilinyós, de úgy imádom őket. <3

Továbbá… Nekem olyan furcsa, hogy csak akkor jövünk rá, hogy valaki valóbban fontos e nekünk, ha egy ideig nem beszélünk például vele. Kristó-val a héten alig beszéltem, és most, hogy beszélgettünk, rá kellett jönnöm, hogy nem olyan fontos ő nekem, mint ahogy én azt elképzeltem. Ennek egyszerre örülök, és egyszerre vagyok csalódott is. Hisz még mindig kedvelem őt, mert az csak nem múlik el egyik percről a másikra, de már sokkal lazább vagyok vele kapcsolatban. Nem akarok már semmit, csak beszélgetni és a sorsra bízni továbbra is mindent, hisz kezdem megtanulni, hogy a sors is egész ügyesen bírja irányítani a dolgokat. :) *-* De jók legyetek, majd jelentkezem! ;)