Egyik pillanatban még boldog vagy, ugrálsz örömödben és odáig vagy érte, később pedig csak a rajongásod marad. Egyszerűen csak a boldogságodat átváltja az elkeseredettség, az örömödet pedig a könnyek. Az élethez való állásod sem olyan, mint addig, de tudod, hogy jobb lesz, csak idő kérdése.

A mai napom tényleg nagyon jól sikerült, mert nővéremékkel sokat hülyéskedtünk, kártyáztunk, meg minden, de a Drágával eléggé elromlottak a dolgok, és ez komolyan elrontotta a szép napomat is. :( Mondjuk úgy, hogy most azon a szinten állok, hogy én csak erre vagyok jó, nem érek semmit.

Aki rendszeresen olvassa a blogom, tudja, hogy a hangulatom eléggé hullámzó, ingadozó, és sose vagyok teljesen elégedett. Mindig szenvedek valamiért, és könnyen közel engedek magamhoz embereket. Most is sajnos ez történt… Általában azt mondják az okosok, hogy amikor a legszebb történik velünk, akkor fog minden elromlani, és fenekestül felfordulni. Na, igen, ennek most teljes mértékben igazat adok. :(

A Drága ma bejelentette, hogy beszélt a volt barátnőjével és az egy pöppet összezavarta. Én már itt tudtam, hogy rossz következik. Időt kért, hogy gondolkozni tudjon, mert még nem tudja mit fog tenni. Mert neki nem kell a volt barátnője, de nem akar neki fájdalmat okozni azzal, hogy velem van. Eléggé örült dolog, de nem tudtam mit tenni, rábólintottam, hisz mostanság elértem arra a szinte, hogy boldoggá tesz, ha csak beszélni is beszélhetek vele. Csak rossz, hogy tehetetlen vagyok, nem tudok semmit se tenni. Pedig én vagyok az, aki okosan tanácsot ad az embereknek azzal kapcsolatban, hogy mit is tegyenek, és általában jókat is mondom, de ha magamról van szó, akkor elveszek. Mert igen, most elvesztem, eléggé szépen. :( Rossz kedve volt, amikor beszéltünk utána, mert abba maradtunk, hogy beszélünk tovább, csak mellőzzük azokat a témákat, amik komolyabban. Magyarán a találkozót és a hasonló dolgokat. Ráadásul meg is akar változni, jobb emberré akar válni, és ennek az okát se értem. Ő se tudta nagyon megindokolni, csak azt mondta, hogy szeretne visszább fogni a perverzségét, például, amit én sajnálok, mert mondtam neki, hogy imádom benne, hogy olyan, amilyen.

De valamiért mégis örülök, hogy most történt ez, nem akkor, amikor már beleképzeltem volna olyat, ami nincs is. Nem volt még semmi se, érzelmileg se állok hozzá még sehogy, és nekem most nagyon úgy tűnik, hogy nem is fogok. 

Mégis megsértettem miatta nővéremet és anyumat is, szóval csodálatos. Meggondolatlanul mondtam valamit, és csak most, hogy valamennyivel jobb lett a hangulatom, csak most jövök rá, hogy hülyeség volt. Atya világ, ez kész elmebaj. :( :S

Most próbálok felvidulni, ami eddig félig meddig elég jól is megy. Hála Rose-nak, aki felvidított azzal, hogy elterelte a gondolataimat, és Angelnek, aki anélkül, hogy tudott volna róla bármit is, a hülyeségeivel feldobott. :) Imádom őket, örök hála nekik! :$

Holnap Angel jön hozzánk, ami még egy öröm, mert már nagyon rám fér. Már nagyon hiányzik az a butus! ** Meg legalább kibeszélhetem magam, meg elterelem a figyelmem! ;) Ez a legjobb módszer a bajomra! Jók legyetek!