Sziasztok! Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki olvassa a Now or Never-t és már várta a tegnap estére ígért folytatást, de nem bírtam felrakni, és még most se hoztam. Elnézést, de mamám most ment vissza a kórházba gyógytornára, elméletileg három hétig bent lesz, és ezen a héten mindennap suli után hozzá megyek, utána pedig itthon még tanulnom kell, az utolsó ráhúzásokra. Most is csak kb. egy órára jutottam laptophoz, mert utána aludnom kéne. Ezért tényleg elnézéseteket kérem, legkésőbb a jövő hét folyamán próbálom bepótolni a részeket. ;)

Hogy-hogy telt a mai napom? Furcsán fog hangzani, de végre azt mondom, hogy csodásan, szinte tökéletesen. Egész napos hülyülés az osztállyal, kedves szavak, amelyektől meghatódik az ember lánya és egész napos mosolyt csal az arcára. :) Ezzel volt legjobban jellemezhető a mai délelőttöm, délután pedig mamámnál jártam a kórházban. Annyira nem értem én, hogy pár osztállyal odébb miért van egy kórházban teljesen más hangulat? De jó volt látni mamámon, hogy most milyen erős, és mennyire fel akar épülni most már teljesen. Régebben, kb. fél éve csípőtörése volt, és a műtétkor elrontottak valamit, ezért nehezen épül, de a hétvégén behívták gyógykezelésekre. Rossz egyedül lenni itthon a kutyussal, de utána legalább már jól lesz. Most is anyával kettesben vagyunk az egész házban, mivel apa meg dolgozni van. :) Ilyenkor annyira csendesebb a ház, atya ég!