Az élet néha akkora kibaszás… khm… elnézést a kifejezésért, de ez így a helyes, még az Office Word se húzza alá. :P Szóval, hogy miről is beszélek… Még régebben írtam itt a régi Nagy Ő-ről, nem túl sokat, de olvashattatok róla a 3. bejegyzésem környékén. Akkor még nem tudtam mi legyen, mit tegyek, mert túl sok minden szól ellene és mellette is. Tegnap este volt némi időm gondolkozni, mivel hajnal 2 körül felkeltem és egy ideig nem bírtam vissza aludni. Gondolkoztam, és lehet, hogy egy marha vagyok, és óriási idióta, aki lehet, hogy most élete legnagyobb csalódásába vág bele, lehet, hogy elcseszek vele sok mindent, de nekem Ő kell. Lehet, hogy hülyén hangzik, hisz egy nem normális írja, de akkor is. Nem érdekel mostantól, hogy mi lesz, ha azt mondja, hogy nem kellek már neki, nem érdekel, hogy semmi értelme ennek az egésznek, de engem az-az ember vonz, annyira, hogy már utálom is ezért. Ma is reklamáltam nála hisztizve, hogy sose ír (néha kell), és ő erre: „ajjj  nem akarlak bántani, tudod hogy értem , meg kihasználni se…” Lehet, hogy ez is egy stratégia, de én ezt arra vettem, hogy azért kedvelni biztos kedvel. Most biztos azt hiszitek, hogy én egy ilyen lány vagyok, egy kis pisis, aki már annak örül, ha egy srác kedves vele. Ne értsetek félre, mert nem az-az egész lényege, de egyszerűen jó érzés, hogy akármi is történjék, üzenetekbe és élőbe, a szemembe is ugyan ezt mondja, nem hazudik, nem köntörfalazik, egyszerűen csak őszinte. ** Úristen, nem tudom mit tegyek… Lehet, hogy egyszerűen csak megpróbálok élni, és élvezni mindent. :DD

Továbbá a mai napom Kedves Olvasóm, németből sikert értem el. Hála az égnek megkaptam a hármast évvégére, és az értékelés végét úgy zárta a tanár, hogy örül annak, hogy látja, hogy ahogy telik az idő, egyre jobb leszek, kezdek bele jönni a nyelvbe, és, hogy így tovább! Nagyon boldoggá tett, mivel ettől a nőtől még nem igazán kaptam ilyen mértékű dicséretet. :$ Ilyenkor megéri tanulni. :)) Na, jók legyetek, megyek írni! ;)